Utcazene

Állunk éjfélkor a veszprémi önkormányzat épülete előtt. A színpadról épp akkor ment le nagy csujjogatások közepette a New York Ska Jazz Ensemble. Tőlem jobbra a Vad Fruttik zenekar enyhén szétzilált állapotban pálinkát tesztel, balomon Dr Strict a PASO győri illetőségű basszerosa magyaráz:
-Te, ezt Győrben nem lehetne így megcsinálni, mi? 11-től fájront, aztán mindenkinek kuss. De hát a fesztivál nem arról szól, hogy egy kicsit átalakul a város? Meg a tereit használják az emberek? Mint itt? Hogy egy kicsit kiszakadunk a hétköznapokból?
-Így van. Igazad van.
Többet nem tudok mondani. Aztán még felvetem a társaságunkban álló győri kultúripari szakmunkásnak, hogy nem kéne-e lehozni városunk kultúrpotentátjait, hogy megnézzék, milyen egy igazi fesztivál, ami nem a sokmilliós gigasztárokra elpazarolt pénztől, a marketingtől, hanem a hangulattól működik? A válasz? Úgysem értenék.

Miről is van szó? Veszprémben kilencedik alkalommal rendezték meg az Utcazene Fesztivált. Az ötlet pofonegyszerű: meghirdetjük, hogy aki akar, jöjjön, aztán játszhat. Keddtől-szombatig adnak neki színpadot (minimális, aprócska, de színpad)és hangosítást. Ő csak játszon a megadott időben. Cserébe a szervezők szállást és kaját biztosítanak. És lehet szavazni a fellépőkre, aminek eredményeként egymillió Forintot nyer(nek) a szerencsés és tehetséges művész(ek). A színpadok utolsó két fellépőjének meg fizetnek, mert azok meg húzónevek. (Ők nem vesznek részt a szavazós versenyben.)
Annyi a jelentkező művész, hogy előválogatást tartanak.
Keddtől szombatig tehát kora délutántól késő estig fieszta van. Az egész város az utcákon mozog és megy egyik színpadtól a másikig. Mindenhol kiülős helyek, sörcsap, dumálgató emberek. Van rockabilly, folk-pop, sanzon, ska, jazz, mindenki megtalálja a maga műfaját. Még a 14 év átlagéletkorú tuc-tuc rajongóknak is van egy sarka. És ez volt a egyik legmegdöbbentőbb számomra: nem a föld alatt egy pincében, hanem közterületen, egy kis téren, lakóházak szomszédságában dübörögtek a zsíros basszusok hajnali egykor, a szemközti ház falán pedig VJ-k vetítettek.
A másik megdöbbenés a nagyszínpadnál ért, ahol a fiatalok lelkes stagediveingolását senki nem állította le.

És mindenhol Toi Toi (nem egy darab, mint a Széchenyi téren), a területen grasszáló rendőrök segítőkészek és elnézőek. A koncertek után kialakuló spontán örömzenélést sehol nem állították le.

Ja és még valami: mindez teljesen ingyenes buli.

Ezzel szemben mivel találkoztam a Győri Nyár záróbuliján? Közepesen rossz színészzenekar Beatles dalokat adott elő. A színpad előtt nem tánctér, hanem VIP ülőhelyek. (A támogatóknak, tudom. Meg az önkormányzati funkciknak, akik rendre kikérték az x számú tiszteletjegyet aztán basztak megjelenni, vagy csak későb dugták oda az arcukat, miután a szervezők be merték engedni a kint ácsorgó plebset, mert égő volt Aztán még ők voltak felháborodva.) A koncert végeztével mindenki hazament. De a koncert közben sem teltek meg a környék kiülős helyei. Hatás és haszon nulla.

Félreértés ne essék: nem az ötlet lenyúlását szorgalmazom, hanem olyan programok szervezését, ami túlmutat magán a programon és hasonló közösségi élményt nyújt.

Ui: Az Omega koncert 50.000 fős nézőszámát meg gondolják át újra, mert valami nem stimmel. Összehasonlításképpen: a Szigeten kb. 60.000 főnél rakják ki a megtelt táblát, de akkor a Hajógyári Szigeten egy gombostűt nem lehet leejteni. 50.000-en lehettek Győrben összességében kint az utcán azon az estén a szentiváni Búsuló Juhásztól a marcalvárosi Kecske Sörözőn át a csanaki Diófáig.

Szakemberek intelmei Omega koncert idejére

Találkoztam ma egy hangtechnikus ismerősömmel. Azt mondta, nem tudja hogy ki volt az a nagyokos, aki az Omegát a Dunakapu térre rakta, de vicces lesz. Ha valaki teheti húzódjon majd jól a színpad elé, mert a tér túlsó oldalán lévő nagy házról visszaérkező visszhangtól szart sem lehet majd hallani hátul. Másik opció: a rakparton végigcsücsülni és a kivetítőn megnézni Kóborékat, vagy a Káptalandombon ücsörögve a monitorládákra figyelni. Amúgy az összes kiülős hely összes asztala foglalt, nem érdemes már próbálkozni.
És még valami: mocskosul fúj a szél, úgyhogy a Tomcattel megemelt színpadfedés veszettül imbolyogni fog.

Nem lesz Mariujana March 2007

Nem lesz Győrben könnyűdrogos felvonulás. Egyéb helyek, ahol igen itt.

White trash rockabilly

Nem gondoltuk volna, hogy szent karácsony ünnepe előtt belecsúszunk a 2006-os év egyik legmeghatározóbb koncertélményébe. Pedig így volt. Ehhez foghatót maximum a La Varda nyújtott idén kicsiny városunkban. Az egész úgy indult, hogy a Rómer házat vezető testvérpárból Sebinek meglepetés szülinapot szerveztek.
A szülinapi meglepetés olyan jól sikerült, hogy a zenekart két és fél óra aktív koncert után sem voltak hajlandóak hazaengedni a hálás rajongók. De ezt a zenekar sem vette zokon. Láthattuk hogy hogyan néz ki a stage diving egy igazi 50-es évek végi suttyó, vidéki stílusú, faragatlan (ez mind pozitív jelző volt) rockabilly koncerten. Na meg a tömegben fetrengő szólógitáros. Az sem volt piskóta. A Mistery Gang is okés, de azok túl profik már. Ott minden manír meg tetkó a megfelelő helyen van. Ezek itt meg az igazi vidéki (Hatvan) őserő. Ilyenkor suhan át az ember agyán, hogy a matulás cikkben van némi igazság és az összes bakelitpörgető sztárlemezlovas bújjon el de izibe, mert ezt nem tudják megközelíteni sem. És a rock tényleg örök és elpusztíthatalan. Honlap a zenekarhoz itt.
És leírjuk a nevüket is mert megérdemlik: Rockin' Rock Cats.