nem lehet kommentelni

azért így, de!
A Széchenyi térre park kell.
Akkor is, ha a szűklátókörű béna győri kulturális elit nem látja be, csurákostul, hartyándistul.
slussz.
passz.

Csészényi tér

Lassan nyomdába kerül a holnapi Kisalföld, amiben lesz egy cikk arról, hogy a különböző szervezetek, az önkormányzat, építészek hogyan látják a Széchenyi tér szerepét, milyen sorsot szánnak neki. Ezt onnan tudom, hogy ma láttam a téren áthaladva Ottófi Rudolfot, Somogyi Tivadart, Hartyándi Jenőt, Csurák Erzsébetet, Fábián Györgyöt és még pár, számomra ismeretlent a térre kipakolt székeken ülve beszélgetni, miközben egy fotós bőszen kattogtatott körülöttük. Ha van vér a Kisalföld pucájában, akkor azt a képet rakja be, ahol látszik, hogy a nagy megbeszéléstől két méterre a Belváros képéhez tartozó baseball-sapkás hajléktalan fürdeti arcát a lagymatag márciusi napfényben.
Komolyan mondom ez az egész Széchenyi tér-ügy ehhez a képhez hasonlítható. Jönnek a kiváló ötletek, óriási koncepciók röpködnek, az értelmiség agyal, közben a napi használók másképp értelmezik és használják a teret. A helyzet az, hogy a Belvárosnak ezen a része nem éppen a tehetős lakóiról híres. Ha valaki betekintett a Rákóczi utca néhány udvarára, akkor tudja miről beszélek. Az újvárosi rehabilitáció lassan elkezdődik, itt mikor terveznek beavatkozást, tehetnénk fel a kérdést. Mert a Széchenyi tér csak a jéghegy csúcsa. Az egész, a szocializmusban elbaszott várostervezési, fejlesztési örökség végeredménye, ami modern épületekkel tömte tele a lebombázott házak helyét, ami ótvar nagy, áttekinthetetlen színházépületet és lakótelepi házakat szórt a kis, műemlék házak közé. Plusz olyan lakókkal költöztette tele a Belvárost -hátha majd a nagypolgári miliő szocializálja őket, de nem- akiket nagyon nehéz lesz megváltoztatni, egy esetleges rehabilitáció esetén pedig nagy fejvakarásra késztetik majd az önkormányzatot. Valljuk be őszintén: ők adják az állandó nézősereget a Széchenyi tér rendezvényeinek. És teljesen mindegy hogy mi van: MSZP kampányturné, vagy valami bank road showja, vagy balettelőadás, ők kint vannak.
El kéne gondolkodni, hogy valójában mit is akarunk a Belvárosnak ettől a részétől. És ez nem csak a Széchényi térről szól, hanem a mögötte húzódó slumosodó területekről is. Úgyhogy nem elég, ha arról vitatkozunk, hogy akkor most lehet-e rendezvény, vagy kibontsuk-e a közvécét, vagy plexilapot rakjunk arra a néhány csoffadt tégladarabra a tér alatt.
Kitoljuk-e a Belvárost? Le lehet-e állítani az autóforgalmat a Teleki utcának ezen a részén, hogy újabb sétálóutca jöhessen létre? Mi lesz a Fruhmann házzal?
A háború előtt itt volt a város vígalmi negyede, plusz egy közfürdő, most nincs semmi.

Anyám zebra

Az egyik autó segge a zebrán áll. Kikerülném, erre rámgurul a következő, kishíján nekem jön és dudál. Mutatom neki, hogy zebra, erre kitárja az ajtót és ordít: - Mivaaan?
- Zebra - kiáltom a földre mutatva.
Erre ő:
- Zebra?! Zebra a kurva anyád!

A zebra után kérdőjel-felkiáltójel párral olyanfajta modalitást próbáltam jelölni, mintha azt mondaná: micsodaaaa?!

De történ jó is. A buszos odatülköl a trafik előtt cigarettázó eladónőre, ő meg mosolyogva int neki.

holnaptól csapatot kell választani.
nem országot, nemzetet, meg hazát.
csapatot. piszkos tizenkettőt, vagy akárhányat.
aki jól nyomja.
amelyik ügyes.
vagy csak szimpatikus.
annak szurkolj!
egyszer azt mondta a béla, hogy az olimpia hétköznapi fasizmus. én akkor azt, hogy na de béla, de ma már! hajaj!

persze, nettv, mert az jobb, mert azt nézed, amit akarsz.
egy csomó ember nem tudja, hogy mit akar, haver!
csomó?! a nagyja.
szóval a bepattintos szekrényen pihenő verzió jó lesz még egy darabig, nyugi.

Tudod mikor vagy igazán csóró? Ha végigkutatva az összes rekeszt, zsebet és sarkot nem tudsz összekaparni ötven forintot. Nincs ám farzsebben felejtett tizes, meg a táska alján összegyült 30-40 forint. Az már elment múlt héten.

Lé

Ahogy hazaértem és levettem a fedőt a lábasról elmosolyodva nyugtáztam, hogy a leves alja maradt ebédre - a sűrűje. Alágyújtottam és mélytányért kerestem. Nem találtam süveg formájú, igazi mély tányért, amilyenből igazán szeretem enni a levest és főzeléket, hisz nem kell foglalkozni a tányér szélén kiszaladó étellel, megmarad minden figyelmünk az ízek élvezetére és habzsolására. Jobb híján egy mélyített lapos tányért vettem le a polcról. Reméltem, hogy belefér egyszerre. Pont annyi adag volt, hogy ha ném fér bele mind, úgy egy kicsi marad, az meg nem az igazi. Ezt a levest feltálalom magamnak, nem csak úgy megeszem. Szeretem az egyszerűbb leveseket csészéből felhörpinteni, de most minél nagyobb felületen akartam gyönyörködni a felszínén csillogó zsíros karikákban.
Kimertem a forró, gőzölgő levest és csípős után néztem. Találtam fűszerpaprikát, hirtelen jött ötletként egy cseppet tettem bele, csak a szín miatt. Már pont feladtam volna, amikor ráakadtam a polc szélén apróra száradt kakastökére. Egy felet beledaraboltam és kicsit összesodorva magokat is szórtam bele. Végül az alaplében megfőtt csont belsejéből kanyarintottam 5-6 kunkorodó velődarabot és ejtettem a levesbe.
Épp hogy belefért a tányérba a finom lé, így óvatos egyensúlyozással mentem a szobbába és ültem asztalhoz. Minden nyelet leves különleges élmény volt. A karalábé kockák édesek voltak, az egyben megfőtt fokhagyma vajpuhán kenődött széd szájpadlásomon - a leves útójának ajándékai ezek a falatok. A lé glicerinesen sűrű, látni és érezni, hogy belefőtt a sok összetevő esszenciája.

Lovagokkal támad Győr

Ha valaki figyelmesen nézi a megújult www.gyor.hu-t, akkor láthatja, hogy a gőzerővel dolgozó Városmarketing Iroda már tudja, hogy mit teszünk idén nyáron és ősszel. Vagyis a város mit tesz annak érdekében, hogy az a fránya idegenforgalom, amire annyian és annyit hivatkoztak a választási kampányban meglóduljon a városban. Plusz az is kitalálható, hogy a továbbiakban milyen irányban gondolják a város kulturális életének vitelét a tornyosban.
Ehhez három belinkelt mozgókép -szó szerint: mozgó képek- szolgáltatja az alapot (videót vagy filmet semiképpen nem írnék, mert nem azok).



Az első a Szent Lászlóhoz kapcsolódó ünnepkör újraértelmezése, tematizálása és bevitele a mainstreambe. Ehhez kellenek a lovagok, a lacikonyha, meg az utcai bohóckodás. Vagyis a vallási turizmus felturbózásáról lesz szó. Belefér, azt mondom: Győr püspöki székhely, a körmenet látványos, a Bazilikában van kegykép, amiért lehet zarándokolni. Már csak a lassú reagálású Püspöki Hivatalt kell bevonni és minden oké lesz. Egyszer érném meg, hogy a Püspök vár tornyába felmehetek szétnézni, aztán pedig fáklyás túrát tehetek a kazamatában.



A második az évek óta fű alatt létező, de a Karzat Alapítvány önkormányzathoz közel kerültével és az újvárosi rehabilitációval egyre fontossabbá váló Öt Templom Fesztivál. (A Szent László mainstreamet is a Karzat Alapítvány szervezi.) Nincs mit mondani róla. Eddig a tavaszi-nyári-téli-őszi fesztiválok színvonalát hozta.



A harmadik az all time favourite: a barokk esküvő. Hogy erről miért nem tudtak mozgóképet összevágni? Annyit filmezték már, annyi anyag van róla. Ennyi erővel egy animgif is elég lett volna.

Plusz még egy Csülök- és Borfesztivál, a Barokk Esküvő és a Győri Táncművészeti Biennálé lett kitéve a honlapra.

Ezek lesznek a győri városmarketing hivatalos részei kulturális téren.

Hangosan gondolkodom a továbbiakban:
- A MEDIAWAVE nincs megjelenítve. Azt a város továbbra sem tartja magáénak. Ergo nem támogatandó.
- Én marketingből úgy tanultam, hogy egy üzenetet lehet csak megjeleníteni egy adott témában. Mert mint a fájdalom, abból is csak egy megy át egyszerre. Innentől akkor mi a város fő üzenete kulturális téren? Csülök? Szent László? Lovagok? Barokk? Bor? Fröccs? Vallási tolerancia? Táncos város? Melyik lesz kiemelve, pénzzel kistafirungolva és szarrá reklámozva? Egyikben sem látom a potenciális tömegnövelő lehetőséget és több napot a városban töltő turista-tömegek érkezését. (A táncos téma még csak-csak, abból nem tudok Magyarországról még egy ekkorát. Viszont az csak két évente van.)
- Meg ugye a komparatív előny. Az is kell ám. Lovagos témából ott van Visegrád meg Sümeg. Utcai bohóckodás fesztiválból ott van Veszprém. Kaja és borfesztiválból Dunát lehet rekeszteni. Ha nincs valami truváj benne (Baja: halászlé fővárosa, Nagykanizsa: Dödölle, Nagyszakácsi: középkori ételek) akkor nem ér semmit az egész. A vallásos téma oké, de Szent László magyar szent, úgyhogy nem nagyon érdekli az osztrák kisnyugdíjasokat.

Áramszünet

Igaza van Hofinak. Néha kell egy kis áramszünet. Tegnap volt is. Fél Győr sötétségbe borult jó ideig. Hogy miért, az nem érdekes, azt majd a Kisalföld megírja. Az egészben az volt a jó, hogy:

• Kiderült, hogy a néma csend sem zavaró
• A majdnem telihold tökéletesen bevilágítja a lakást
• Az este megszokásból bekapcsolt háttértévé nem szükséges a boldogsághoz.
• A meggyújtott gyertyák fénye ugyanakkora fénnyel szolgál, mint az esti szordínóra kapcsolt villanyvilágítás.
• Sötétben is kitalálok a vécére. Bár ezt eddig is tudtam
• A gyerek fürdetéséhez, tisztába tevéséhez, felöltöztetéséhez, megszoptatásához, lefektetéséhez nincsen szükség villanyáramra.

Néha kellene ilyen kollektív árammegvonás. Szerintem jót tenne mindannyiunknak...

Karambol

Visszaköltöztem Budapestre, így érthető, hogy gyakrabban elütnek. A mostani gázoló egy negyvenes, jól szituált úr volt.
Legendásan jó eséstechnikám most is megmentett a nagyobb bajtól (a szokásos kormány feletti repülős technika (volant-salto mortale): váll horzsolás, kis zúzódás, tenyéren apró horzsolás és icipicit lekoccoltam fejjel az azsfaltot, de már nem fáj) meg a szerencse is: a járda szélén lévő oszlopok közül egy sem nyársalt fel.
A fater úgy indított, hogy jó ég, elütöttem magát, meg azt mondta magára, hogy én állat, majd rögtön folytatta, hogy őt múltkor ugyanígy elütötték. Az a fránya holttér.
A következő történt: az öreg kitalálta pár méterrel a lámpa előtt, hogy sávot vált, ám rögtön a váltás után be is fékezett a pirosnál. Vagyis kijött elém és fékezett, mindezt úgy, hogy a járda padkája és az autó között húsz centis rés maradt.
Megadta a számát és tanulva a múltkori esetből, amikor patkánylány kamu számot adott meg, meg is csörgettem. Minden stimmelt és ő folyamatosan biztosított arról, hogy fizeti a bringajavítást meg hívjam, ha bármi baj van. (A vállam sajog, ismerem ezt az érzést, reggelre úgy beáll, hogy délben tudom legközelebb megmozdítani.)
A rossz minőségű fotó miatt nem nagyon látszik, de a felni 12 óránál eltörött. Az autó oldalán úgy másfél centis horpadás keletkezett. Hát persze, hiszen gyönyörű Dusikámmal úgy száguldok mint a szél!

Csak keményen

Olyant láttam a Móricz körtéri matchben, amin először felhúzott szemöldökkel megcsóváltam a fejem, aztán kicsit később elmosolyodtam, végül elismerően bólintottam.
Egy match köpenyes üzleti führer szaladgált a boltban úgy, mintha záróra után lennénk és csak ő meg az alkalmazottak lennének a boltban. Először a felvágottas pult mögött álló nőket baszta le, hogy miért nem pótolják a kifogyott árukat, meg különben is hogy néz ki az egész pult, össze van cseszve, így nem maradhat. Aztán a csokis pult túloldalán hallottam, amint letol valakit, ekkor fedeztem fel egészen irritáló affektáló stílusát. Végül a pénztárnál álltam, amikor az után nyomozott, hogy miért üres az egyik pénztár. Marika hol van? - rikácsolta, mire a pénztárosnő szemlesütve motyogta, hogy enni ment. Enni?! Hát ez jó! Azzzzonal jöjjön vissza. Marika megjött, és megkapta a magáét: enni négyig lehet, utána egy perccel sem. Ilyenkor eszel, amikor egymillióan vanak!
Nem kellene a vásárlók előtt megalázni az alkalmazottakat, pláne ha egy 26 körüli ficsúr teszi negyvenes asszonyokkal. Lehetne mondjuk azt, hogy: Marika! 1! Magyarországon azonban nincs olyan, hogy valami jól működik, olyan van, hogy szarul, meg egész jól, sok hibával. Szóval ne legyünk telhetetlenek és lássuk a jó oldalát a dolognak: végre valahol felfedezték, hogy vége a szocializmusnak és a bolt kiszolgálja a vásárlót a lehető legmagasabb színvonalon, hiszen pénzt hagy ott és visszatér. (Ő eggyel pesszimistább, és csak annyit mondott erre, hogy az egész cirkusz a vásárlóknak szólt, hogy itt nincs henyélés, megy a pörgés.)

Név-Adó

Még mielőtt túlságosan belemerülnénk a retró hullámain a nosztalgia nyúlós, cuppogós dágványába és előjönnek az "Akkor bezzeg még..." kezdetű mondatok gyorsan elmondanám, hogy a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház szülészetén az elmúlt pár hónapban szignifikánsan megnőtt az Iringó nevű újszülöttek száma. Köszönhető ez az RTL Klubnak, a Szombat esti láznak és Südi Iringónak. No igen, a tévé hatalma még mindig töretlen.

Sör, cigi

Most a m1 tévétaxi műsorában hallottam újra - először ekkora publicitás keretében - a sztorit, amit már rengeteg embertől hallottam személyesen. És ami nekem is megvan, úgy értem velem is megtörtént.
Időben abszolút értelemben a rendszerváltás előtt járunk. Relatíve mindenki gyerekkora a fókusz. Helyszín: udvar, a ház most épül, vagy vakolják, vagy melléképületet építenek hozzá a mutyiban ott dolgozó melósok. A tulaj - aki ezesetben apu, esetleg a szomszéd haversrác apja, és mi játszani mentünk át - sörrel tömi őket, az állványokon billegnek, csapják a falhoz a malteros kanalat vagy téglát raknak és laza mozdulattal pöckölik a dekket lefele.
És az esemény: az 5-8 éves kiskölök, Te, miután kibámészkodta magát, megismerkedett a függőónnal, a spaklival, megunta a víz cipelését a sárga diszperzites vödörben meg a kutyát is, az elvonuló szakember csorda után ottmaradt cigarettacsikkmező és sörösüvegerdő felé tekintget. És vagy rágyújt egy dekkre, vagy megissza a sörösüvegek alján megmaradt kortyokat vagy a kettő együtt.
Neked megvolt?

Szovjetek, oroszok, ruszkik

Ma voltam a kerékpérszerelőnél, akivel mindig jól eldumálgatunk a világ dolgairól. Vettem a fiamnak egy kerékpárt, úgyhogy egykorvolt gyerekkori kerékpárjainkra terelődött a szó. Kiderült, hogy mindkettőnknek volt orosz kerékpárja. Neki egészen fiatal korában, egy teli gumis 12-es, ami (nincs ciril billentyűzetem, úgyhogy csak így latinnal) Zajcsik névre hallgatott. Ez ugye nyulat jelent. Volt is rajta egy nyúl matrica. Nekem az ennél eggyel nagyobb Skolnyik (Iskolás) jutott, ami a semmivel sem kompatibilis 20,1-es méretet viselte. És további két típus is futott, aminek a nevét nem tudtuk összekaparni. Az egyik versenykerékpár, a másik pedig klassszik 28-as férfi csettegő volt. A szerelő elmondása szerint mindegyik javíthatatlan, mivel egy darabjuk sem kompatibilis semmilyen ésszerű kerékpáros szabvánnyal, de mégis jelennek meg nála emberek újra és újra még az utóbbi kettő típussal. A régről ismert orosz túlméretezés és anyagtúlhasználat nem feltétlenül jellemző ezekre a pangás időszakában hazánkra szabadított darabokra, ugyanis a váz bármelyik pontja törik vagy hajlik. Szerelőm többször törte össze gyermekkorában öccse Skolnyikját. 
A történet  mindig a faternál történő hegesztéssel végződött.
 

Vidám várostervezés

Budapesten a 13. kerületben járva a Vőlegény utca után Násznagyra már felkaptam a fejem, a Menyasszony utcánál már sejtettem miről van szó, és megkerestem a többi vendéget is: Rokont, Sógort, és itt van a Koma, a Szomszéd, a gyerekek meg a Gyermek téren szaladgálnak, de nézz oda: itt van a Kedves is. Csak nem kényszerházasságról van szó?!