Csak keményen

Olyant láttam a Móricz körtéri matchben, amin először felhúzott szemöldökkel megcsóváltam a fejem, aztán kicsit később elmosolyodtam, végül elismerően bólintottam.
Egy match köpenyes üzleti führer szaladgált a boltban úgy, mintha záróra után lennénk és csak ő meg az alkalmazottak lennének a boltban. Először a felvágottas pult mögött álló nőket baszta le, hogy miért nem pótolják a kifogyott árukat, meg különben is hogy néz ki az egész pult, össze van cseszve, így nem maradhat. Aztán a csokis pult túloldalán hallottam, amint letol valakit, ekkor fedeztem fel egészen irritáló affektáló stílusát. Végül a pénztárnál álltam, amikor az után nyomozott, hogy miért üres az egyik pénztár. Marika hol van? - rikácsolta, mire a pénztárosnő szemlesütve motyogta, hogy enni ment. Enni?! Hát ez jó! Azzzzonal jöjjön vissza. Marika megjött, és megkapta a magáét: enni négyig lehet, utána egy perccel sem. Ilyenkor eszel, amikor egymillióan vanak!
Nem kellene a vásárlók előtt megalázni az alkalmazottakat, pláne ha egy 26 körüli ficsúr teszi negyvenes asszonyokkal. Lehetne mondjuk azt, hogy: Marika! 1! Magyarországon azonban nincs olyan, hogy valami jól működik, olyan van, hogy szarul, meg egész jól, sok hibával. Szóval ne legyünk telhetetlenek és lássuk a jó oldalát a dolognak: végre valahol felfedezték, hogy vége a szocializmusnak és a bolt kiszolgálja a vásárlót a lehető legmagasabb színvonalon, hiszen pénzt hagy ott és visszatér. (Ő eggyel pesszimistább, és csak annyit mondott erre, hogy az egész cirkusz a vásárlóknak szólt, hogy itt nincs henyélés, megy a pörgés.)

Név-Adó

Még mielőtt túlságosan belemerülnénk a retró hullámain a nosztalgia nyúlós, cuppogós dágványába és előjönnek az "Akkor bezzeg még..." kezdetű mondatok gyorsan elmondanám, hogy a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház szülészetén az elmúlt pár hónapban szignifikánsan megnőtt az Iringó nevű újszülöttek száma. Köszönhető ez az RTL Klubnak, a Szombat esti láznak és Südi Iringónak. No igen, a tévé hatalma még mindig töretlen.

Sör, cigi

Most a m1 tévétaxi műsorában hallottam újra - először ekkora publicitás keretében - a sztorit, amit már rengeteg embertől hallottam személyesen. És ami nekem is megvan, úgy értem velem is megtörtént.
Időben abszolút értelemben a rendszerváltás előtt járunk. Relatíve mindenki gyerekkora a fókusz. Helyszín: udvar, a ház most épül, vagy vakolják, vagy melléképületet építenek hozzá a mutyiban ott dolgozó melósok. A tulaj - aki ezesetben apu, esetleg a szomszéd haversrác apja, és mi játszani mentünk át - sörrel tömi őket, az állványokon billegnek, csapják a falhoz a malteros kanalat vagy téglát raknak és laza mozdulattal pöckölik a dekket lefele.
És az esemény: az 5-8 éves kiskölök, Te, miután kibámészkodta magát, megismerkedett a függőónnal, a spaklival, megunta a víz cipelését a sárga diszperzites vödörben meg a kutyát is, az elvonuló szakember csorda után ottmaradt cigarettacsikkmező és sörösüvegerdő felé tekintget. És vagy rágyújt egy dekkre, vagy megissza a sörösüvegek alján megmaradt kortyokat vagy a kettő együtt.
Neked megvolt?

Szovjetek, oroszok, ruszkik

Ma voltam a kerékpérszerelőnél, akivel mindig jól eldumálgatunk a világ dolgairól. Vettem a fiamnak egy kerékpárt, úgyhogy egykorvolt gyerekkori kerékpárjainkra terelődött a szó. Kiderült, hogy mindkettőnknek volt orosz kerékpárja. Neki egészen fiatal korában, egy teli gumis 12-es, ami (nincs ciril billentyűzetem, úgyhogy csak így latinnal) Zajcsik névre hallgatott. Ez ugye nyulat jelent. Volt is rajta egy nyúl matrica. Nekem az ennél eggyel nagyobb Skolnyik (Iskolás) jutott, ami a semmivel sem kompatibilis 20,1-es méretet viselte. És további két típus is futott, aminek a nevét nem tudtuk összekaparni. Az egyik versenykerékpár, a másik pedig klassszik 28-as férfi csettegő volt. A szerelő elmondása szerint mindegyik javíthatatlan, mivel egy darabjuk sem kompatibilis semmilyen ésszerű kerékpáros szabvánnyal, de mégis jelennek meg nála emberek újra és újra még az utóbbi kettő típussal. A régről ismert orosz túlméretezés és anyagtúlhasználat nem feltétlenül jellemző ezekre a pangás időszakában hazánkra szabadított darabokra, ugyanis a váz bármelyik pontja törik vagy hajlik. Szerelőm többször törte össze gyermekkorában öccse Skolnyikját. 
A történet  mindig a faternál történő hegesztéssel végződött.
 

Vidám várostervezés

Budapesten a 13. kerületben járva a Vőlegény utca után Násznagyra már felkaptam a fejem, a Menyasszony utcánál már sejtettem miről van szó, és megkerestem a többi vendéget is: Rokont, Sógort, és itt van a Koma, a Szomszéd, a gyerekek meg a Gyermek téren szaladgálnak, de nézz oda: itt van a Kedves is. Csak nem kényszerházasságról van szó?!

Köszi hőszolgáltató

Kint 8 fok, idebent meg egy szál gatyában ömlik rólam a víz. Hála a Győri Hőszolgáltatónak, ahol maximálisan felfűtötték a rendszert. Mikor beköltöztünk az első kérdésem az volt a hőszolgáltatós kollégához, hogy miként lehet egyéni mérőrendszerre átállni. (Nem akarok én cirkót, meg kályhát, csak annyit, hogy én mondhassam meg, hogy hány fokot szeretnék. Ha többet nyomnak, akkor meg azt nem szeretném kifizetni.)A kolléga gúnyosan elmosolyodott, majd megcsóválta a fejét.

Győrben mondják meg a tutit - Hungry for Hungary? promo CD

A Magyar Zenei Exportiroda már másodszor jelentette meg, a minden angol nyelvű társaságban elhangzó elcsépelt szóviccről elnevezett Hungry for Hungary? című válogatásalbumot, amivel a magyar zenei szereplőket és produktumaikat szeretnék a külföldi szakmával megismertetni. Azt gondolom nem kell senkinek sem elmagyarázni, hogy miért nem találkozhatunk az öt CD egyikén sem Matyi és a Hegedűssel vagy a Romantickal. A válogatás a tavalyihoz képest kicsit változott. Eltűnt a külön metálkorong a CD-k közül és lett helyette rögtön egy dupla válogatás az improvizatív zenék (blues és jazz) bemutatása végett. A válogatást a MEDIAWAVE csapata követte el, többnyire a fesztiválon megfordult zenekarok műveiből. (Van köztük a fesztiválon rögzített koncertfelvétel is.) Hartyándi Jenő fesztiváligazgató írta a bevezető szöveget, plusz említést kapott Pusker Péter a fesztivál zenei szervezője és Nagy Ildikó akinek Jazzműsora van a Bartókon és a fesztiválk kül- és szakmai kapcsolatait látja el. Húzós darab, Győr büszke lehet. (Amúgy a metálkorongot a Sziget fesztivál metálfelelőse, a világzenét Marton László Távolodó, az elektronikus zenéket pedig Infraghandi rakták össze.)
A CD-k kereskedelmi forgalomba nem kerülnek.

A Berzsenyi a soproniaké

Volt valami tudatos abban, hogy a Széchenyi a berzsenyis tárgyalások idejére időzítette az amúgy egyetemistáknak szóló kampányát. Az újság- és multireklám hirdetéseken egy vicsorgó lány várt ölelő karokkal, mögötte az egyetem sziluettje, felette a felirat:

"A Széchenyit jelöld első helyen!"

Az alatta lévő szöveg:

"Kellene egy jó diploma meg a pörgés is? A Széchenyi Egyetem és Győr ezt kínálja Neked!"

több mint szánalmas, de most nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy a hirdetési kampány kezdetekor kereste meg a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola a Nyugat-Dunántúl nagy egyetemeit, hogy fogadnák már be őket. A szórásba a soproni székhelyű NYME, a veszprémi Pannon, a győri SZE és a pécsi PTE került bele. Az amúgy nagy szarban lévő -erről majd később- főiskola mindenféle kritériumokhoz kötötte az aktust. Első és legfontosabb az volt, hogy aki őket akarja, annak meg kell szűnnie és újra kell alakítania az intézményét. (Egyszóval: az egyetem megszűnése, majd új egyetemalapítás, már a Berzsenyi részvételével.)
Azt ugye senki sem gondolja, hogy az ilyen folyamatok az ésszerűség és a jövőbeni hosszútávú siker és fenntarthatóság jegyében mennek végbe. Mindig a személyes, pitiáner karrier ügyek játszák a legnagyobb szerepet az ilyen esetekben. Például a Pokorni-éra alatt végbement felsőoktatási fúzió alatt már volt egy BDF-NYME közeledés, de akkor egy tanszékvezető tiltakozása megakasztotta a folyamatot. (Hasonló játszódott le a SZE és az ATFK esetében is.) Most is hasonló ügyek lehettek terítéken: ki milyen posztot és juttatást kap majd az új rendszerben. Vagyis ki tud jobb pozíciókat ajánlani a jelenlegi berzsenyis felsővezetésnek. Ebben a rendszerben a PTE és a SZE rögtön kiestek. Magyarország legnagyobb egyeteme nem fogja csak úgy feloszlatni magát egy kis főiskola miatt. Ugyanez a helyzet a győriekkel is, ahol meg az áll a háttérben, hogy nem csinálják vissza a nagy erőfeszítésekkel elért egyetemmé nyilvánítást.
Egyszóval: a NYME nyert és benyelheti a BDF-et. Vagyis feloszlik, majd újraalakul, már a berzsenyis truppal. Plusz újraakkreditáltathatja az összes szakját, ami nem egy leányálom.

Hogy mit hozhat a jövő a régió felsőoktatási intézményei számára arról majd később. (folyt köv.)

Egy pár Spar

Itt a titok:
Az Árkádban lévő Sparban a nagybevásárlás hihetetlenül gyorsan kivitelezhető, amennyiben valaki a többi üzlet nyitása előtt érkezik. Üres parkoló a tetőn, a parkolótól 5 méterre bevásárlókocsik tömkelege, lifttel tizenöt másodperc a bolt. Nagy választék, ízléses tálalás és ami a legfontosabb: nincs a kasszáknál sor. Hogy miért? Mert a polgár retteg attól, hogy 200-at kellene fizetni a parkolásért. Ilyen körülmények között a bevásárlás -nem rohanva- fél óra, úgyhogy még ezt sem kell. A másik Spar eközben dugig volt. Egyrészt a vásárlók, másrészt az Árkádba igyekvők autóival...

1. életem legpoldogabb pillanata egy franciaországi erdőben ért. két barátommal mentünk ki szerencsét próbálni, a szállást vadkempingezéssel oldottuk meg. az egyik alkalommal rajtam volt a sor: én maradtam a sátornál és ők fedezték fel a környéket és próbáltak munkát találni. órákon át a cigaretta sodrást tanulgatva szívtam a girbe-gurba szálakat, löncshúst haraptam a bagett mellé, olvasgattam és élveztem a napsütést és az erdei hangokat. farigcsáltam, kicsit csavarogtam. abban a pár órában nagyon szabadnak éreztem magam. csak körülbelül tudtam volna megmutatni a térképen, hogy hol vagyok.

2. amikor szegeden tanultam, sokszor hiányoztak a győri barátaim. sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy bemegyek a nyugiba és az egyik asztalnál ott ül pár barátom. aztán érkeznek sorra, meg felfedezem, hogy a csocsó asztalnál is a barátaim játszanak. sokat időztem ebben a képben.

3. nagyon kevés cuccom van. a ruháim, a telefonom, egy laptop, egy bicska, kulcsomó, egy matrac, egy pokróc, ilyesmi. közel 10 éve ez a pár dolog az, ami állandóan elkísér egyik lakóhelyemről a másikra. dobozokban porosodnak mindenféle kacatjaim, de évek óta nem néztem rájuk.

4. nagyon nagyon szeretnék jól beszélni oroszul, de semmit nem teszek érte.

5. gyerekkoromban rengetegszer játszottam azt szüleim ágyán, amikor egyedül voltam otthon, hogy bokszoló vagyok, aki újra meg újra feláll, majd újra majdnem kiütik, de megint feltápászkodik és nyer.

Vadbarmok

Könnyed szórakozás a mai napra. Ez az oldal itt. Pár fiatal megpróbálja sokkolni városunk lakóit. Nem sok sikerrel. Ezért aztán a fővárosba is felmentek. Filmeket nem pakolok be közvetlen eléréssel a Dailymotionről, mert azért annyira nem jók, de egy próbát megér. Pár év múla meg majd találkozunk velük valamelyik klipben. Mert ezek a fiatalok már csak ilyenek. Energikusak, kreatívak, miegyéb. Övék a jövő.

Nyúli havasok

Jelentem tisztelettel a nyúli sípálya az enyészeté lett. Az még csak hagyjám, hogy a felvonó szétrohadt, széthordták, de már a pályát sem kaszálja senki. Szánkózás közben állandóan kerülgetni kell az embernyi méretű gaztengert, amit soha nem fog belepni a hó.

Richard Dawkins nyomában - Mém őrület, blogjáték

Ha ezt Richard látná, biztosan elismerően dörmögne. Igaz, mostanában inkább az ateizmus oldalán villogtatja intellektuális képességeit a God's Delusion című könyvével, de azért a többség az Önző gén című könyvéről ismeri, amiben a mém-elmélet alapjait rakta le a derék brit evolúció-kutató, biológus. És a 2006. december 27-én indított játék szépen lassan elért hozzám is, Darius jóvoltából. Ha jól számolom, vagyis nem is én számolom, hanem Zhaoman, akkor ez a 9. szintje az őrületnek.

Jöjjön a kötelező kör:
1. Ifjonti koromban azért jelentkeztem a Kazinczy gimnáziumba -annak ellenére, hogy felmenőim mind a Révaiban végeztek- mert láttam egy televíziós bejátszást a nyelvi laborjukról. Nagyon modernnek tűnt, úgyhogy meggyőztek. Ez az igazi Pr. Aztán soha nem használtuk a négy év alatt.
2. Voltam szinkrondramaturg pár évig. Ezt úgy szoktam leírni másoknak, hogy büszke vagyok arra, hogy részt vehettem a magyar társadalom elbutításának folyamatában, amit a kereskedelmi televíziók megjelenése okozott. Nagysikerű sorozatok (köztük számos latin-amerikai) és B-kategóriás filmek magyar szinkronja tapad a kezemhez. Az egyik kedvencem a Véres ököl 6, Don "The Dragon" Wilsonnal a főszerepben.
3. Vár rám egy andezitszikla a Mátrában a Csókakőn, közvetlenül a tevefej mellett, amin az áthajlásos utat nem sikerült kimásznom 1997-ben. Oda még visszamegyek egyszer, annak ellenére, hogy nem másztam sziklát kábé nyolc éve már.
4. Lehet, hogy hülyén hangzik, de a jövőben szeretnék csomózással készített szőnyegeket és függőágyakat gyártani.
5. Óvodás koromban, bár évvesztesként plusz egy évet húztam rá, sem a testsúlyom, sem a testmagasságom nem érte el azt a szintet, ami az iskolaérettséghez kellett volna. A jóságos védőnő ezért csalt. Annyit, hogy a becsalt értékeket csak harmadikosként értem utol. Addig semmit nem fejlődtem.

Labda továbbpasszolva: Vor légyszi te is írj valamit. Goraka, Aboros, Cat, Kolbászbóakerítés.

Képviselőink. 2002-2005 számla nélkül

Először csak egy szimpla no comment felirattal akartam belinkelni a kis táblázatot, amit innen gyűjtöttem le. Aztán, bejátszott a szakmai ártalom és elkezdtem pofozni az adatokat. Ajánlom a Kisalföld figyelmébe. Lehet kérdezősködni, meg tényfeltárni. A teljes kigyűjtött táblázat innen további munkálkodáshoz letölthető, vagy a képre klikkelve nézegethető.

A 2002-2005-ös ciklusban a Győr-Moson-Sopron megyéből bejutott (egyéni módon avagy kompenzációs listán) országgyűlési képviselők összesen 186.847.291 Ft-ot hívtak le számla nélkül költségtérítés és szállásköltség-térítés címén. A képviselői juttatásokról itt lehet többet olvasni.
(Firtl Mátyás és Szájer Józsefet egy embernek vettem, hogy ne zavarjon be túlságosan a képbe a plusz egy ember.)

Az MSZP nagyobbat markolt, ott az összes felvett összeg a négy évben átlagosan 16.325.480 Ft, míg a FIDESZ-MDF esetében ez csak 15.518.521 Ft.
A legkapzsibb kollega az mszp-s Kránitz László volt, aki összesen 18.158.700 Ft-ot hívott le utazásra és egyéb költségeire, a legkevesebbet pedig a fideszes Szijjártó Péter, aki csupán 11.538.100 Ft-ot. Ez úgy jöhetett össze neki, hogy kizárólag 2003-ban kért szállás-hozzájárulást, akkor is csak nevetséges 297.000 Ft-ot a maximális 1,1 misi helyett. Az előkelő 17 millás kasztba tartozik még Birkás Tivadar, Ivanics Ferenc, és Ágota Gábor.
Ha azt nézzük, hogy mekkora a különbség az egyéni és listás módon bejutottak között, akkor látható, hogy az egyéni listások kevesebb pénzre tartottak igényt, mint a kompenzációsok. Itt a különbség az átlagokban majdnem 600 ezer Ft, plusz a listások összegei nem is szóródnak annyira.

Gyakorlatilag az összes képviselőnk a maximális összeget vette fel, ha tehette.

Akkor számoljunk tovább: egy 8l/100 km kombinált fogyasztású autóval és 250 FT-os benzinnel számolva egy Győr-Budapest oda-vissza durván 5000 Ft-ból megvan. Ha a teljes költségtérítésből levonom a 37.000 Ft-os autópálya matricát, akkor az így kapott összegből a fenti körülmények között egy győri képviselő 648-szor utazhat évente munkahelyére és vissza. (Azaz naponta majdnem kétszer utazhat Pestre meg vissza.) Hogy is van ez?

2010-ben én is elindulok...

Update1: Közben Szabó G. képviselő Úr elmagyarázta itt. A költségtérítés nem csak az utazás, hanem minden egyéb is. A szállásköltség pedig számlára megy. No de azért 18 misi négy év alatt még mindig nem kevés...

Schwartz bácsi a belvárosi kujon

Azért jó a karácsony, mert olyankor összejön a család és van mód hosszasan beszélgetni. Ilyenkor előkerülnek a családi legendárium állandó elemei arról, amikor 25 évvel ezelőtt Lali bácsi magára rántotta a karácsonyfát a negyedik hubi után, meg hogy milyen is volt Saci néni túrós rétese. Emellett további információk is előjönnek az állandó családi sztorik farvizén, ezek sokszor érdekesebbek mint az ezerszer hallott legenda. Egy ilyet szeretnék megosztani mindenkivel. A főszereplője Schwartz bácsi, a Belváros közismert nyugdíjasa. A történet pedig a hetvenes évekből származik.

Azt mindenki tudja, hogy a belváros lakásállományának állapota kívánnivalót hagyott maga után. (Szerintem a lakások egy része még napjainkban is igencsak gázos állapotban van.) A jó kis koraújkori meg középkori alapokon továbbépített újkori bérházak többsége mai szemmel nézve a legalapvetőbb komfort nélküli lakásokkal volt tele. (WC az udvaron, csap az alsó szinten. A csap ráadásul elfagyott, amint beköszöntött a tél, úgyhogy ment a kunyerálás máshonnan.) A polgári lakások használhatatlanságát csak fokozta a II. világháború utáni lakáshiány szülte kényszertársbérletek megjelenése. Ezen körülményeknek hála a lakóközösség összetartóbbá vált, ráadásul mindenki tudott mindenkiről mindent.
Aki volt már bérházban, az tudja, hogy a körgang és a cselédlépcső mellett a kis, udvari belső lakás is mindegyiknek része volt. Ez az a hely, ahová tuti nem süt be a nap még véletlenül sem. Ez volt a legértéktelenebb része az egész háznak.
Nem volt ez másként a Kisfaludy utca 31. szám alatt sem. Ebben a lakásban lakott Schwartz bácsi. Több mint hetven éves volt, nyugdíjas, elvált ember. A lakása egyszerű: egy szekrény, egy asztal és egy ágy nagy bevetett dunnákkal, amiket az ablakba téve szellőztetett délelőttönként. Eddig semmi furcsa. Viszont ha hozzátesszük, hogy állandóan kettő-három fiatal csaj volt nála, akik kvázi albérlőként laktak az öregnél, ráadásul a rendőrség rendszerint nála kezdte a vizsgálatot, ha befutott a füles egy potenciális kmk-sról akkor már kuszább a történet. (Közveszélyes munkakerülés a gyengébbek kedvéért.) A kmk-s üldözöttek persze a fiatal lányok közül kerültek ki, akik Schwartz bácsinál húzták meg magukat. Dolgoztak ők, csak nem a munkakönyvükbe beírt helyen. És dolgozták, ledolgozták Schwartz bácsinál a szállásdíjat is. Sőt, a rossznyelvek szerint az öreg valami olyat tudott, hogy önként és dalolva jártak hozzá a lányok különórákra. A ház lakói azt is tudni vélték, hogy a felesége pont a nagy természete miatt vált el tőle. No nem azért mert az öreg megcsalta, hanem mert nem bírta szusszal a házastársi kötelesség teljesítését, amit a férje naponta többször is szeretett volna behajtani.
Így tengette nyugdíjas napjait Schwartz bácsi a belvárosban a hetvenes évek elején. Kell nekünk Lila akác köz? Nem.