Újra az éterben

Így jár az ember, ha az idejét állandóan külföldön tölti, aztán meg be kell pótolnia az összegyűlt feladatokat és állandóan a nyakán a leadási határidő. Nem ír blogot. Nem hagytuk abba, csak dolgoztunk mint az állat. Ez meg ugye csak hobbi. De most próbáljuk folytatni. Elsőként a hír: már nem csak az FM4 az egyetlen hallgatható rádió a régióban, amennyiben el kell távolodnunk a számítógéptől és a winamptól. A megújult Petőfi ugyanezt próbálja, csak pepitában. Még hiányoznak az angol műsorok és az ajánlók, de kialakul majd. Én szurkolok nekik. Persze mindenki őket támadja, hogy elkúrták, meg hogy hová lett a Kabarécsütörtök meg a körkapcsolás és a csudajó kulturális műsorok. Tegye a kezét a szívére mindenki! Hányszor hallgatta a Petőfit az elmúlt fél évben? De tényleg? Én utoljára akkor, amikor nem volt netem, sem tévém és nem akartam olvasni sem és már éppen lefekvéshez készülődve volt szabad fél órám. (Szerintem a Kabarécsütörtöknek meg úgyis találnak majd helyet, úgyhogy amiatt nem kell pampogni. Az volt az egyetlen hallgatott műsor. Tényleg, mi lesz akkor, ha nem csütörtökre rakják majd? Kabaréhétfő?)

És még valami: remélem a Magyar Rádióban eddig alkalmazott mikrofonérettség kritérium megmarad a műsorvezetőknél és nem lesz hallható mindenféle sivító hangú celeb vagy külföldi kuki a megújuló rádió új műsoraiban sem...

És még még valami: elolvastam rengeteg kommentárt pro és kontra. Ezek között állandóan feltűnő elemként volt jelen a "Miért kell még egy Rádió Café?" kezdetű gondolatmenet. Na akkor elmondom, azoknak, akik a fővárosban laknak. Próbáljatok meg a millió fővárosi adó hatókörzetén túl, netes rádiók nélkül nem megőrülni a szánalmas kínálattól, inkompetens műsorvezetőktől, bugyuta reklámblokkoktól. Ráadásul Győr kiemelten hátrányos helyzetben van, mert még közösségi rádiója sincsen. (Szegednek például van. Meg Szombathelynek is.)

Ui: A korábban megénekelt Gomb Rádió meg eddig bírta.