3 in 1

Kipróbáltuk a Bástya vendéglőt. Tanulságos volt. Az egésznek olyan furcsa hangulata van. Végy egy belvárosi műemlék épületet, majd pakold tele furábbnál furább belsőépítészeti remekekkel és félkarú rablókkal. Az egyik különterem például Lars von Trier Birodalmának műtőire emlékeztet.  Legyél nyitva normál kiskocsma időben, estefelé pedig folyamatosan csitítgasd az udvaron hangoskodókat, mert a környező házak lakói azonnal felnyomnak. A pincét ne használd semmire: hagyd, hogy a pókok szőjenek hálót a
korlátra.
Mi délelőtt voltunk, amikor senki nem  ült az ódon falak között. Enni szerettünk volna. Kértük étlapot, mire a hölgy azt mondta, hogy csak egytálétel van és melegszendvics. Három féle egytálétel közül lehet választani: marhapörkölt, gulyásleves és csilis bab. Hárman voltunk, úgyhogy úgy gondoltuk, kiprópáljuk mindegyiket. Mindegyikből rendeltünk egyet. Meg három hosszúlépést hozzá.
A hosszúlépés korrekt volt. Meg a kaja is. A kenyeret például nem számolták csak egy adagnak, pedig kihoztak egy szakajtóval. Ha nem rendeltünk volna mindegyikből, akkor nem derül ki a turpisság sem. Az ugye megvolt mindenkinek, hogy az áltisi menzáján adott étel utáni napon előre tudható volt, hogy mi következik másnap? Például a gyümölcsleves utáni napon mindig sült hús volt gyümölcsmártással.
Egyfajta ételevolúció volt ez, hogy a szűkös keretekből működhessék a gyermekétkeztetés.
Itt is ennek lehettünk tanúi: a pörkölt, a gulyásleves és a csilisbab egy evolúciós vonalat alkottak. A pörköltből több lé és répa hozzáadásával gulyás, kukorica és erőspista hozzáadásával pedig csilisbab készíthető. Egyszerű nem? Amúgy tényleg finom volt.

Győr város himnusza

Győr

Zene: Pálfalvi A. János
Vers: Pusztai Zoltán

Az én városom

Ősi büszke gyűrű Győr,
körtemploma a fénynek,
táltos királyunk Szent László
oltalma téged véd meg.

Te aki láttad futni már
vert seregek hadát,
folyók városa, városom,
fény fon rád koronát.

Két szép szemed
a Nap és a Hold,
hangod a harang szava,
mi összetartozunk városom,
folyók városa.

Két szép szemed
a Nap és a Hold,
lelked kincseket rejt,
ölelő karod a hajnali szél,
világod virágos kert.

Káptalandomb Püspökvár,
hidak a Rába fölött,
mint eget és földet a szivárvány,
a sors minket összeköt.

Rába, Rábca, Mosoni-Duna,
árnyas lombok a parton,
folyók ezüstje te vagy városom
címeren és a pajzson.

Két szép szemed
a Nap és a Hold,
hangod a harang szava,
mi összetartozunk városom,
folyók városa.

Két szép szemed
a Nap és a Hold,
lelked kincseket rejt,
ölelő karod a hajnali szél,
világod virágos kert.

Mi összetartozunk,
el ne felejtsd.

Utcazene

Állunk éjfélkor a veszprémi önkormányzat épülete előtt. A színpadról épp akkor ment le nagy csujjogatások közepette a New York Ska Jazz Ensemble. Tőlem jobbra a Vad Fruttik zenekar enyhén szétzilált állapotban pálinkát tesztel, balomon Dr Strict a PASO győri illetőségű basszerosa magyaráz:
-Te, ezt Győrben nem lehetne így megcsinálni, mi? 11-től fájront, aztán mindenkinek kuss. De hát a fesztivál nem arról szól, hogy egy kicsit átalakul a város? Meg a tereit használják az emberek? Mint itt? Hogy egy kicsit kiszakadunk a hétköznapokból?
-Így van. Igazad van.
Többet nem tudok mondani. Aztán még felvetem a társaságunkban álló győri kultúripari szakmunkásnak, hogy nem kéne-e lehozni városunk kultúrpotentátjait, hogy megnézzék, milyen egy igazi fesztivál, ami nem a sokmilliós gigasztárokra elpazarolt pénztől, a marketingtől, hanem a hangulattól működik? A válasz? Úgysem értenék.

Miről is van szó? Veszprémben kilencedik alkalommal rendezték meg az Utcazene Fesztivált. Az ötlet pofonegyszerű: meghirdetjük, hogy aki akar, jöjjön, aztán játszhat. Keddtől-szombatig adnak neki színpadot (minimális, aprócska, de színpad)és hangosítást. Ő csak játszon a megadott időben. Cserébe a szervezők szállást és kaját biztosítanak. És lehet szavazni a fellépőkre, aminek eredményeként egymillió Forintot nyer(nek) a szerencsés és tehetséges művész(ek). A színpadok utolsó két fellépőjének meg fizetnek, mert azok meg húzónevek. (Ők nem vesznek részt a szavazós versenyben.)
Annyi a jelentkező művész, hogy előválogatást tartanak.
Keddtől szombatig tehát kora délutántól késő estig fieszta van. Az egész város az utcákon mozog és megy egyik színpadtól a másikig. Mindenhol kiülős helyek, sörcsap, dumálgató emberek. Van rockabilly, folk-pop, sanzon, ska, jazz, mindenki megtalálja a maga műfaját. Még a 14 év átlagéletkorú tuc-tuc rajongóknak is van egy sarka. És ez volt a egyik legmegdöbbentőbb számomra: nem a föld alatt egy pincében, hanem közterületen, egy kis téren, lakóházak szomszédságában dübörögtek a zsíros basszusok hajnali egykor, a szemközti ház falán pedig VJ-k vetítettek.
A másik megdöbbenés a nagyszínpadnál ért, ahol a fiatalok lelkes stagediveingolását senki nem állította le.

És mindenhol Toi Toi (nem egy darab, mint a Széchenyi téren), a területen grasszáló rendőrök segítőkészek és elnézőek. A koncertek után kialakuló spontán örömzenélést sehol nem állították le.

Ja és még valami: mindez teljesen ingyenes buli.

Ezzel szemben mivel találkoztam a Győri Nyár záróbuliján? Közepesen rossz színészzenekar Beatles dalokat adott elő. A színpad előtt nem tánctér, hanem VIP ülőhelyek. (A támogatóknak, tudom. Meg az önkormányzati funkciknak, akik rendre kikérték az x számú tiszteletjegyet aztán basztak megjelenni, vagy csak későb dugták oda az arcukat, miután a szervezők be merték engedni a kint ácsorgó plebset, mert égő volt Aztán még ők voltak felháborodva.) A koncert végeztével mindenki hazament. De a koncert közben sem teltek meg a környék kiülős helyei. Hatás és haszon nulla.

Félreértés ne essék: nem az ötlet lenyúlását szorgalmazom, hanem olyan programok szervezését, ami túlmutat magán a programon és hasonló közösségi élményt nyújt.

Ui: Az Omega koncert 50.000 fős nézőszámát meg gondolják át újra, mert valami nem stimmel. Összehasonlításképpen: a Szigeten kb. 60.000 főnél rakják ki a megtelt táblát, de akkor a Hajógyári Szigeten egy gombostűt nem lehet leejteni. 50.000-en lehettek Győrben összességében kint az utcán azon az estén a szentiváni Búsuló Juhásztól a marcalvárosi Kecske Sörözőn át a csanaki Diófáig.

Szomorú - vidám város

Készítették: Bonyhecz Veronika és Már Zsolt

Szakemberek intelmei Omega koncert idejére

Találkoztam ma egy hangtechnikus ismerősömmel. Azt mondta, nem tudja hogy ki volt az a nagyokos, aki az Omegát a Dunakapu térre rakta, de vicces lesz. Ha valaki teheti húzódjon majd jól a színpad elé, mert a tér túlsó oldalán lévő nagy házról visszaérkező visszhangtól szart sem lehet majd hallani hátul. Másik opció: a rakparton végigcsücsülni és a kivetítőn megnézni Kóborékat, vagy a Káptalandombon ücsörögve a monitorládákra figyelni. Amúgy az összes kiülős hely összes asztala foglalt, nem érdemes már próbálkozni.
És még valami: mocskosul fúj a szél, úgyhogy a Tomcattel megemelt színpadfedés veszettül imbolyogni fog.

Gyors hírek

Ma 9-től 19 óráig a Vasutas Művelődési Házban vasútmodell kiállítás lesz. A rendezvény egy napos és kizárólag a pályaudvaron találkoztam a hirdetéssel. Biztos maguk közt szeretnének lenni.

Apropó vonat. Aki szeretné látni az Orient Expresszt, amint éppen Párizsból Isztambulba halad, az szeptember 1-én, úgy 14:00 óra tájban ballagjon ki a győri állomásra.

Július 3-tól augusztus 5-ig Az 50 év képei című MTI vándorkiállítása tekinthető meg a Petőfi Művelődési Házban. Én már láttam. Nagyon jó.

Működik a régióban egy közszolgálati rádió, ami nem a királyi rádió, hanem egy soproni csapat műve. Hogy miért írom ezt ide? Azért mert Tatabányáig fogható a 104,6-on. A neve: Corvinus Rádió.

Garanciális

Tisztelt Önkormányzat!
Köszönjük az új játszóteret a Bem téren! Néhány megjegyzést azonban tennénk, ha szabadna:
A játszótéri játékok közti rész kitöltésére szolgáló gyöngykavicsot valaki összekeverte vágott kővel, ami - a nevéven is benne van - vág. A kiskölkök meg a melegben mezítláb szaladgálnának, de így elég nehéz. A játékok alá szórt finom homokot iszonyatosan viszi a szél, néha az Arábiai Lawrence jelenetei elevenednek meg délutánonként. (A legtöbb gyereknek a szemét irritálja, kivörösödik és könnyeznek is tőle rendesen. A fiamnak meg kötőhártya-gyulladása lett tőle.)
A homokozót sikerült az állandóan napon lévő részre beszerkeszteni, ezért délután már akár tojást is süthetnénk benne, bár mi inkább csak várat építenénk ha lehetne.
A játszótér játékai 3 éves korig nem alkalmasak a játékra. (Kivéve az egy darab normál hintát és a már említett sütőplatni forróságú homokozót.)

A fentiektől eltekintve minden oké és Eu kompatibilis.

További hasonlóan sikeres játszótér építést kívánunk!

A szülők

Új lap a piacon

Volt már hetilap meg havilap kezdeményezés városunkban jópár. A mindent uraló Kisalföld mellett viszont nehéz. Két életképes megoldás létezett eddig. Vagy egy országos hálózat részeként helyi mutációt ad ki valaki (Koktél) vagy az önkormányzat csecsén függve osztja behatároltan az észt (Győri Hét). Az újságíró gárda pedig ha lehet még kisebb körben mozog. A három fent említett médium körül zsonganak többnyire. Most a nagyvállalatok belső újságjairól nem írok, mert az egy más tészta, bár itt is van átfedés.
Két hónapja új kezdeményezés ütötte fel a fejét ezen a behatárolt terepen. A neve: Korzó, és azt mondja magáról, hogy Győri Társasági Magazin. Havilap ez kérem szépen és még honlapja is van. Az egészen száraz Győri Hét mellett rendkívül frissnek tűnik, ráadásul a készítők átlagéletkora is jócskán az imént említett hetilap gárdájának átlagéletkora alatt marad, úgyogy a felvetett témák is fiatalosak, színesek (bár a helyi sztár DJ magánélete annyira nem érdekel, bevallom őszintén).
Az első két szám alapján elmondható, ami az újonnan induló magazinokról általában: a lehető összes tördelési és DTP hibát elkövették, amitől bájosan kaotikus lett a külcsín. (A második már letisztultabb lett. Azt is megtudtam, hogy az etalon a Hamu és Gyémánt. No, azért még tekerni kell egy kicsit.)

Kívánok sok sikert az alkotóknak. No meg elég témát. Mert ez ugye kisváros, ahol mindenből kábé egy van. Exkluzív belső fotóhelyszínként például a Big Ben. Helyi celebnek meg Szakács Imre és a felesége.

A VEKE rendet csinál Győrben is?

Ránkférne. Pesten gatyába rázták a BKV-t. Volt nagy ribillió. Azóta működőképes éjszakai menetrend van többek között. Győr kisebb, de a szocialista időszakból rögzült ügymenet és hatásfok ugyanaz, mint a fővárosban.

Itt a közelményük:

Új menetrend? Nem erről volt szó!

2007. június 17-től a Kisalföld Volán Zrt. (KV) Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának jóváhagyásával új menetrendet vezetett be a város területén. A KV arra hivatkozik, hogy ez az új menetrend egyesületünk tanulmányán alapul. Egyesületünk (VEKE) idén januárban az Önkormányzat megbízásából valóban átfogó tanulmányban vizsgálta felül Győr vonal- és járatszerkezetét, ám a tanulmányban foglaltak köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a KV bevezetett. Tanulmányunk kivonata megtalálható weboldalunkon, sajnos a teljes tanulmány nyilvánosságra hozását az Önkormányzat Városépítési Irodája érthetetlen módon megtiltotta. Egyesületünk a részönkormányzatok többségével már áprilisban leegyeztette a javaslatokat és erről a polgármestert írásban tájékoztatta. Az ígéretek ellenére a tervezet közgyűlés elé vitelére nem került sor, ellenben a KV a "szokásos" módon benyújtott egy módosítást, melyet a jegyző érdemi vita nélkül aláírt. Az történik továbbra is, ami az elmúlt húsz évben: az átfogó hálózati átalakítás elmarad, a problémák kezelése bosszantó félmegoldásokkal történik. Különösen felháborító, hogy a KV egyesületünkre hivatkozik, amikor a velünk történő -- megígért -- egyeztetésre nem került sor.
Elhibázott a 7-es autóbusz útvonalának módosítása. Ugyan a 4-es vonal korábbi -- rendkívül pazarló -- közlekedési rendje nem tartható fenn tovább, a Szabadhegy önkormányzati képviselője által választott megoldás kifejezetten rossz. A virágpiaci végállomás áthelyezése a Révai Miklós utcába csak üzemviteli okból érthető, az utasok számára egyértelmű visszalépés. A Jereváni út déli részének megfosztása mindkét törzsvonalától szintén súlyos színvonalcsökkenést jelent, melyet az 5-ös és a 7-es busz sűrítése sem ellensúlyoz, így várhatóan jogos lakossági tiltakozást fog kiváltani. Ráadásul az 5-ös vonal járatsűrűsége bizonyos időszakokban aránytalanul magas az utasforgalomhoz képest, miközben sűrűbben lakott városrészekben ennél ritkábban járnak az autóbuszok.
Szabadhegy közösségi közlekedésének átalakításával tanulmányunk is foglalkozik, mi viszont nem szüntettünk meg fontos kapcsolatokat, sőt, éppen ellenkezőleg, bővítettük azokat. Egyesületünk javaslata a 2-es és a 7-es vonal kétirányú körjáratként történő összekötésével közvetlen kapcsolatot hoz létre Adyváros magja és a József Attila utca között, továbbá bekapcsolja a közösségi közlekedésbe a Szabadi utcai új lakótelepet. A racionalizálás során felszabaduló teljesítményt térben és időben arányosan osztjuk el a város teljes területén, teljes üzemidőben.
Sajnálatos, hogy az önkormányzatban nem jött létre közlekedéssel foglalkozó bizottság. A felmerülő kérdések megtárgyalására így nincs érdemi lehetőség, a képviselők érdektelenek, és szinte nem is találkoznak a tömegközlekedés problémáival.
Az utazóközönség számára sokkal magasabb szintű szolgáltatást lehetővé tevő, a város számára pedig még megtakarítást is hozó új hálózat terve hónapok óta készen áll. Kinek az érdeke nem foglalkozni vele?

Dobronyi Tamás, győri tagszervezet vezetője

Az egyesület által készített tanulmány innen letölthető.

Ami kell nekik: a nyilvánosság. Csak így tudták legyűrni a fővárosi mamutot is. Rajtunk ne múljon...

Múzeumok gyerekkel

Menjünk a gyerekkel múzeumba, mert az jó. Győr tele van jobbnál jobb múzeumokkal, amit egy nyitott, nem csupán Minimaxon nevelt, 4 éves gyerekkel is simán lehet látogatni úgy, hogy a szülő meg a gyerek is jól érzi magát. Főleg akkor, ha a kiskölök a csoportnyomás hatására mindenáron kardokat, lándzsákat, handzsárokat, halefeket, tőröket, muskétákat, pisztolyokat, ágyúkat akar látni, nekünk pedig eszünk ágában sincs felfegyerezni kínai fröccsöntött bizbaszokkal, meg igaz magyar faáruval (kard+pajzs kombó) mert azzal úgyis csak a vázát veri le otthon.
Akkor inkább a Xantus János Múzeum a Széchenyi téren, aminek a jogállása egészen vicces, hiszen a megye alá tartozik, viszont a város és történetének bemutatására törekszik. (Persze a város sokat nem támogatja őket. Ezt szóvá is tették azon a bizonyos nagy összeröffön, amin a leendő turisztikai stratégia előtapogatózós köldöknézegetését tartották a tornyosban.)
Szóval Xantus. Ezer éve nem voltam, úgyhogy engem is érdekelt, hogy mit tudnak kihozni az egyre szűkülő keretekből. Szombaton délelőtt mentünk. Az épületben senki, kizárólag a személyzet (kábé hat fő, nyugdíjas), akiket egy kicsit meg is ijesztettünk. Többször meg is kérdezték, hogy tényleg múzeumba jöttünk-e. Ezek szerint ez nem olyan jellemző. Mármint, hogy egy apa elviszi a fiát szombaton délelőtt kardokat nézni.
Mikor megtudták, hogy tényleg ide jöttünk, sőt szét is szeretnénk nézni, mindenki villámgyorsan elfoglalta a helyét. Ez azt jelentette, hogy az egyes termekben álltak fel, hogy időben kapcsolhassák a villanyokat fel meg le, mivel spórolni kell az energiával.
Igen ám, csak a gyerek olyan, hogy fel s alá rohangászik a puskák és a kétkezes kardok között, mert mindent meg kell nézni többször is. Ez meg ugye két külön kor, úgyhogy két külön terem, folyamatos villanykapcsolgatás. Le is fárasztottunk mindenkit. Plusz egy kontakthibás hédervári kastély makett is befigyelt, amit ötödszörre már én kezeltem, mert a hölgyek megunták.
Aztán alsó szint: Győr az államalapítás előtt. Avarok, rómaiak, gepidák, longobárdok, hunok, kelták, miegyéb. Látom ám, hogy ráadásul interaktív a kiállítás. Kis asztalokon kirakva a fogdozható replikák, braille-írásos magyarázattal. Gyerek berohan, bronzkardot és nyílcsúcsokat, kőkori baltát taperol nagy átéléssel, majd a római castrum makettjét (szintén braille-írásos feliratokkal) buherálja. És ekkor beindult az ősi teremőr-reflex:
-Miért piszkálja a gyerek ezeket?
-Nem azért vannak kitéve, hogy meg lehessen őket fogni?
-Igen, de csak vakoknak.
Nesze neked múzeumpedagógia...

Ugyanez pepitában a Családi Intézet Babakiállításán. Véletlenül mentünk be, mert a gyereknek vécére kellett mennie, de azonnal. Közben láttuk, hogy kiállítása van, plusz a cimborám, aki éppen jegyeket árult rá, terelt befelé, hogy milyen jó lesz. 16:50 volt az órámon. Odafent egy szekuricsi néni volt a teremőr, aki jöttünkre elkomorult és azonnal benyögte, hogy ugye nem maradunk sokáig, mert itt minden 17:00-kor zár. (A 17:00-ás záróra az ugye azt jelenti, hogy a teremőr 17:00-kor bezárja a kinti kaput, vagyis a kiállítás kábé tíz perccel előbb zár.) Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, mert kábé öt percet maradunk. Ennek ellenére fél percenként jött, hogy kicsit siessünk, mert zárnak.
Nesze neked látógatóbarátság...

És végül egy jó példa:
Gyermekek Háza - Játékos fizikai kísérletek és hasonló érdekes dolgok. Hozzáértő, gyerekszerető, türelmes magyarázatok, érdekes kiállítási anyag. Nincs sietség, pedig itt is zárás előtt érkeztünk. A hangágyú meg egyenesen zseniális.

Van egyébként ötletem, hogy hogyan lehetne kevés pénzből feldobni a Xantust, úgy hogy a befektetettnél több pénzt generáljon, de azt majd egy másik írásban, vagy személyesen Perger Gyula igazgatónak.

Újra az éterben

Így jár az ember, ha az idejét állandóan külföldön tölti, aztán meg be kell pótolnia az összegyűlt feladatokat és állandóan a nyakán a leadási határidő. Nem ír blogot. Nem hagytuk abba, csak dolgoztunk mint az állat. Ez meg ugye csak hobbi. De most próbáljuk folytatni. Elsőként a hír: már nem csak az FM4 az egyetlen hallgatható rádió a régióban, amennyiben el kell távolodnunk a számítógéptől és a winamptól. A megújult Petőfi ugyanezt próbálja, csak pepitában. Még hiányoznak az angol műsorok és az ajánlók, de kialakul majd. Én szurkolok nekik. Persze mindenki őket támadja, hogy elkúrták, meg hogy hová lett a Kabarécsütörtök meg a körkapcsolás és a csudajó kulturális műsorok. Tegye a kezét a szívére mindenki! Hányszor hallgatta a Petőfit az elmúlt fél évben? De tényleg? Én utoljára akkor, amikor nem volt netem, sem tévém és nem akartam olvasni sem és már éppen lefekvéshez készülődve volt szabad fél órám. (Szerintem a Kabarécsütörtöknek meg úgyis találnak majd helyet, úgyhogy amiatt nem kell pampogni. Az volt az egyetlen hallgatott műsor. Tényleg, mi lesz akkor, ha nem csütörtökre rakják majd? Kabaréhétfő?)

És még valami: remélem a Magyar Rádióban eddig alkalmazott mikrofonérettség kritérium megmarad a műsorvezetőknél és nem lesz hallható mindenféle sivító hangú celeb vagy külföldi kuki a megújuló rádió új műsoraiban sem...

És még még valami: elolvastam rengeteg kommentárt pro és kontra. Ezek között állandóan feltűnő elemként volt jelen a "Miért kell még egy Rádió Café?" kezdetű gondolatmenet. Na akkor elmondom, azoknak, akik a fővárosban laknak. Próbáljatok meg a millió fővárosi adó hatókörzetén túl, netes rádiók nélkül nem megőrülni a szánalmas kínálattól, inkompetens műsorvezetőktől, bugyuta reklámblokkoktól. Ráadásul Győr kiemelten hátrányos helyzetben van, mert még közösségi rádiója sincsen. (Szegednek például van. Meg Szombathelynek is.)

Ui: A korábban megénekelt Gomb Rádió meg eddig bírta.

Nem lesz Mariujana March 2007

Nem lesz Győrben könnyűdrogos felvonulás. Egyéb helyek, ahol igen itt.

Az Árkád kegyes velünk

Először is meakulpázom egy sort. Jómúltkor azt írtam, hogy az új Árkád újság majd milyen jó lesz, plusz veri az összes programajánlót a városban. De nem. A pénz nem párosul hasznosítható tartalommal. Valójában egy sajtpapír, ami kizárólag saját magával van elfoglalva, ergo megtölthetetlen számomra érdekes tartalommal hosszú távon. Arra jó, hogy a bérlőktől még több hozzájárulást szedhessenek be. Az például nem tudom kit érdekel, hogy hogyan ellenőrzik az épületet a cég emberei.
Na de most végre találtam egy gyöngyszem cikket az egész oldalas hirdetések között. Azt írják, hogy az áruház azzal járul hozzá a Pünkösd elmélyült eltöltéséhez, elősegítendő a családtagok egymás felé fordulását, hogy nem nyit ki vasárnap és hétfőn. Köszönjük.
(Ez olyan lesz, mint annak idején a hétfői adásszünet a tévében, vagy mi? Majd kilenc hónap múlva meglátjuk...)

ETOlé ETOlé ETOlé ingyé...

Istenem de régen volt, amikor én utoljára ETO-meccsen jártam! Először apám vitt ki focimeccsre, amikor még Horváth Ede egyengette a csapat útját anyagilag, na meg Verebes a Mágus edzőileg. Apámnak volt bérlete, meg szurkolói ankétokra is járt. Vitt magával az ETO körbe is, vett nekem Bajnok szeletet. Volt otthon naptár meg matrica a grundon meg mindenki Hajszán Gyula akart lenni. Aztán úgy Kuttor, Pintér, Csertői táján feladta a fater. Akkor jöttem én újra, mert a cimborák a kemény I szektorba jártak minden második hétvégén. Ez volt a Mágus második próbálkozása Győrben. Hú, de szánalmas volt. Jó meccset a legritkább esetben sikerült kifogni. Az egészben csak az volt a jó, hogy elit gimnazistaként lehetett vegyülni a plebssel, egyforma refrénű dalokat tanulni (ETOléöürghbmf... áléolléáoáÓ) és ordenáré módon viselkedni, meg néha rohanni a keményebb vendégszurkolók elől. Még egy ultra kör indítását is megkockáztattuk, de amikor bedobtam a hülye ötletet, hogy lennénk már mi az Always Ultras, akkor megfeneklett a dolog. Aztán eltávolodtam a győri focitól. Egyedül a Magyar Borozó látogatásával kapcsolódtam valamelyest a klubhoz. Idővel az egész NB 1-től meg a komplett magyar labdarúgástól is elhatároltam magam, olyannyira, hogy fogalmam sincs hogy ezen a téren mi történik hazánkban. (Na jó, a Csernus doki az ETO-nál sztorin azért jókat röhögtem, de ennyi.)

Na de most lehet hogy megint kimegyek. Mert ingyért lesz. Hála a szar szereplésnek, és a szurkolók fityiszeinek mely konstruktív ötletelésbe csapott át, Tarsoly István a klub tulajdonosa beleegyezett, hogy az amúgy kieső pozícióban szerencsétlenkedő csapat következő három itthoni meccsére ingyen mehessen be boldog-boldogtalan.
Itt a cikk is hozzá.
Szóval aki egy jót akar napozni, szotyizni és sörözni viszonylag nyugodt körülmények között (a szurkolók maradéka már szervezi, hogy melyik szektorba tömörülnek majd, hogy legalább az a kevés hang összeadódhasson) annak ajánlom a gyárvárosi stadiont az elkövetkezőkben...

Kognitív térképek

Csináltunk páran mentális térképet Győrről. Volt közöttünk benszülött helyi lakos, bejárós vidéki. Az eredmények egészen érdekesek lettek. A munka megkezdése előtt egyértelmű volt, hogy a városra jellemző földrajzi elemeket mindenki bejelöli majd. Így is lett. A Rába és a Mosoni-Duna abszolút vezetett az összes tereppont említése között. A két folyó volt az egyik abszolút igazodási pont. Nem véletlen, hiszen ezek választják el a Belvárost az északi városrészektől és az egyetem is folyó mellett fekszik. Hasonló igazodási pont volt még a vasútvonal és a nagyobb bekötő utak.
A legérdekesebb azonban az volt, hogy mindenkinek -kivétel nélkül- felkerült a rajzára az Árkád. Vagy mint áruház vagy vagy mint az előtte lévő körforgalom. A helyiek ide járnak vásárolni, a nem helyiek számára pedig egy nagyon fontos és látványos csomópont. A kettő együtt fejti ki a hatását. Például a Metro, Tesco kettősét sokkal kevesebben említették. A Fehérvári út nagy csomópontját meg senki. És azt se feledjük, hogy ez is egy olyan hely, ami városrészeket választ el, vagy éppen köt össze.
Szóval az elmúlt pár hónapban sikerült mindenkinek az agyába égetni, hogy van egy nagy áruházunk és ehhez a csomópont is nagyban hozzájárult. Kíváncsi vagyok a Gardénia helyén épülő gigacenter hogyan épül majd be az emberek agyába.