Állunk éjfélkor a veszprémi önkormányzat épülete előtt. A színpadról épp akkor ment le nagy csujjogatások közepette a New York Ska Jazz Ensemble. Tőlem jobbra a Vad Fruttik zenekar enyhén szétzilált állapotban pálinkát tesztel, balomon Dr Strict a PASO győri illetőségű basszerosa magyaráz:
-Te, ezt Győrben nem lehetne így megcsinálni, mi? 11-től fájront, aztán mindenkinek kuss. De hát a fesztivál nem arról szól, hogy egy kicsit átalakul a város? Meg a tereit használják az emberek? Mint itt? Hogy egy kicsit kiszakadunk a hétköznapokból?
-Így van. Igazad van.
Többet nem tudok mondani. Aztán még felvetem a társaságunkban álló győri kultúripari szakmunkásnak, hogy nem kéne-e lehozni városunk kultúrpotentátjait, hogy megnézzék, milyen egy igazi fesztivál, ami nem a sokmilliós gigasztárokra elpazarolt pénztől, a marketingtől, hanem a hangulattól működik? A válasz? Úgysem értenék.
Miről is van szó? Veszprémben kilencedik alkalommal rendezték meg az Utcazene Fesztivált. Az ötlet pofonegyszerű: meghirdetjük, hogy aki akar, jöjjön, aztán játszhat. Keddtől-szombatig adnak neki színpadot (minimális, aprócska, de színpad)és hangosítást. Ő csak játszon a megadott időben. Cserébe a szervezők szállást és kaját biztosítanak. És lehet szavazni a fellépőkre, aminek eredményeként egymillió Forintot nyer(nek) a szerencsés és tehetséges művész(ek). A színpadok utolsó két fellépőjének meg fizetnek, mert azok meg húzónevek. (Ők nem vesznek részt a szavazós versenyben.)
Annyi a jelentkező művész, hogy előválogatást tartanak.
Keddtől szombatig tehát kora délutántól késő estig fieszta van. Az egész város az utcákon mozog és megy egyik színpadtól a másikig. Mindenhol kiülős helyek, sörcsap, dumálgató emberek. Van rockabilly, folk-pop, sanzon, ska, jazz, mindenki megtalálja a maga műfaját. Még a 14 év átlagéletkorú tuc-tuc rajongóknak is van egy sarka. És ez volt a egyik legmegdöbbentőbb számomra: nem a föld alatt egy pincében, hanem közterületen, egy kis téren, lakóházak szomszédságában dübörögtek a zsíros basszusok hajnali egykor, a szemközti ház falán pedig VJ-k vetítettek.
A másik megdöbbenés a nagyszínpadnál ért, ahol a fiatalok lelkes stagediveingolását senki nem állította le.
És mindenhol Toi Toi (nem egy darab, mint a Széchenyi téren), a területen grasszáló rendőrök segítőkészek és elnézőek. A koncertek után kialakuló spontán örömzenélést sehol nem állították le.
Ja és még valami: mindez teljesen ingyenes buli.
Ezzel szemben mivel találkoztam a Győri Nyár záróbuliján? Közepesen rossz színészzenekar Beatles dalokat adott elő. A színpad előtt nem tánctér, hanem VIP ülőhelyek. (A támogatóknak, tudom. Meg az önkormányzati funkciknak, akik rendre kikérték az x számú tiszteletjegyet aztán basztak megjelenni, vagy csak későb dugták oda az arcukat, miután a szervezők be merték engedni a kint ácsorgó plebset, mert égő volt Aztán még ők voltak felháborodva.) A koncert végeztével mindenki hazament. De a koncert közben sem teltek meg a környék kiülős helyei. Hatás és haszon nulla.
Félreértés ne essék: nem az ötlet lenyúlását szorgalmazom, hanem olyan programok szervezését, ami túlmutat magán a programon és hasonló közösségi élményt nyújt.
Ui: Az Omega koncert 50.000 fős nézőszámát meg gondolják át újra, mert valami nem stimmel. Összehasonlításképpen: a Szigeten kb. 60.000 főnél rakják ki a megtelt táblát, de akkor a Hajógyári Szigeten egy gombostűt nem lehet leejteni. 50.000-en lehettek Győrben összességében kint az utcán azon az estén a szentiváni Búsuló Juhásztól a marcalvárosi Kecske Sörözőn át a csanaki Diófáig.
