1. életem legpoldogabb pillanata egy franciaországi erdőben ért. két barátommal mentünk ki szerencsét próbálni, a szállást vadkempingezéssel oldottuk meg. az egyik alkalommal rajtam volt a sor: én maradtam a sátornál és ők fedezték fel a környéket és próbáltak munkát találni. órákon át a cigaretta sodrást tanulgatva szívtam a girbe-gurba szálakat, löncshúst haraptam a bagett mellé, olvasgattam és élveztem a napsütést és az erdei hangokat. farigcsáltam, kicsit csavarogtam. abban a pár órában nagyon szabadnak éreztem magam. csak körülbelül tudtam volna megmutatni a térképen, hogy hol vagyok.

2. amikor szegeden tanultam, sokszor hiányoztak a győri barátaim. sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy bemegyek a nyugiba és az egyik asztalnál ott ül pár barátom. aztán érkeznek sorra, meg felfedezem, hogy a csocsó asztalnál is a barátaim játszanak. sokat időztem ebben a képben.

3. nagyon kevés cuccom van. a ruháim, a telefonom, egy laptop, egy bicska, kulcsomó, egy matrac, egy pokróc, ilyesmi. közel 10 éve ez a pár dolog az, ami állandóan elkísér egyik lakóhelyemről a másikra. dobozokban porosodnak mindenféle kacatjaim, de évek óta nem néztem rájuk.

4. nagyon nagyon szeretnék jól beszélni oroszul, de semmit nem teszek érte.

5. gyerekkoromban rengetegszer játszottam azt szüleim ágyán, amikor egyedül voltam otthon, hogy bokszoló vagyok, aki újra meg újra feláll, majd újra majdnem kiütik, de megint feltápászkodik és nyer.

Vadbarmok

Könnyed szórakozás a mai napra. Ez az oldal itt. Pár fiatal megpróbálja sokkolni városunk lakóit. Nem sok sikerrel. Ezért aztán a fővárosba is felmentek. Filmeket nem pakolok be közvetlen eléréssel a Dailymotionről, mert azért annyira nem jók, de egy próbát megér. Pár év múla meg majd találkozunk velük valamelyik klipben. Mert ezek a fiatalok már csak ilyenek. Energikusak, kreatívak, miegyéb. Övék a jövő.

Nyúli havasok

Jelentem tisztelettel a nyúli sípálya az enyészeté lett. Az még csak hagyjám, hogy a felvonó szétrohadt, széthordták, de már a pályát sem kaszálja senki. Szánkózás közben állandóan kerülgetni kell az embernyi méretű gaztengert, amit soha nem fog belepni a hó.

Richard Dawkins nyomában - Mém őrület, blogjáték

Ha ezt Richard látná, biztosan elismerően dörmögne. Igaz, mostanában inkább az ateizmus oldalán villogtatja intellektuális képességeit a God's Delusion című könyvével, de azért a többség az Önző gén című könyvéről ismeri, amiben a mém-elmélet alapjait rakta le a derék brit evolúció-kutató, biológus. És a 2006. december 27-én indított játék szépen lassan elért hozzám is, Darius jóvoltából. Ha jól számolom, vagyis nem is én számolom, hanem Zhaoman, akkor ez a 9. szintje az őrületnek.

Jöjjön a kötelező kör:
1. Ifjonti koromban azért jelentkeztem a Kazinczy gimnáziumba -annak ellenére, hogy felmenőim mind a Révaiban végeztek- mert láttam egy televíziós bejátszást a nyelvi laborjukról. Nagyon modernnek tűnt, úgyhogy meggyőztek. Ez az igazi Pr. Aztán soha nem használtuk a négy év alatt.
2. Voltam szinkrondramaturg pár évig. Ezt úgy szoktam leírni másoknak, hogy büszke vagyok arra, hogy részt vehettem a magyar társadalom elbutításának folyamatában, amit a kereskedelmi televíziók megjelenése okozott. Nagysikerű sorozatok (köztük számos latin-amerikai) és B-kategóriás filmek magyar szinkronja tapad a kezemhez. Az egyik kedvencem a Véres ököl 6, Don "The Dragon" Wilsonnal a főszerepben.
3. Vár rám egy andezitszikla a Mátrában a Csókakőn, közvetlenül a tevefej mellett, amin az áthajlásos utat nem sikerült kimásznom 1997-ben. Oda még visszamegyek egyszer, annak ellenére, hogy nem másztam sziklát kábé nyolc éve már.
4. Lehet, hogy hülyén hangzik, de a jövőben szeretnék csomózással készített szőnyegeket és függőágyakat gyártani.
5. Óvodás koromban, bár évvesztesként plusz egy évet húztam rá, sem a testsúlyom, sem a testmagasságom nem érte el azt a szintet, ami az iskolaérettséghez kellett volna. A jóságos védőnő ezért csalt. Annyit, hogy a becsalt értékeket csak harmadikosként értem utol. Addig semmit nem fejlődtem.

Labda továbbpasszolva: Vor légyszi te is írj valamit. Goraka, Aboros, Cat, Kolbászbóakerítés.

Képviselőink. 2002-2005 számla nélkül

Először csak egy szimpla no comment felirattal akartam belinkelni a kis táblázatot, amit innen gyűjtöttem le. Aztán, bejátszott a szakmai ártalom és elkezdtem pofozni az adatokat. Ajánlom a Kisalföld figyelmébe. Lehet kérdezősködni, meg tényfeltárni. A teljes kigyűjtött táblázat innen további munkálkodáshoz letölthető, vagy a képre klikkelve nézegethető.

A 2002-2005-ös ciklusban a Győr-Moson-Sopron megyéből bejutott (egyéni módon avagy kompenzációs listán) országgyűlési képviselők összesen 186.847.291 Ft-ot hívtak le számla nélkül költségtérítés és szállásköltség-térítés címén. A képviselői juttatásokról itt lehet többet olvasni.
(Firtl Mátyás és Szájer Józsefet egy embernek vettem, hogy ne zavarjon be túlságosan a képbe a plusz egy ember.)

Az MSZP nagyobbat markolt, ott az összes felvett összeg a négy évben átlagosan 16.325.480 Ft, míg a FIDESZ-MDF esetében ez csak 15.518.521 Ft.
A legkapzsibb kollega az mszp-s Kránitz László volt, aki összesen 18.158.700 Ft-ot hívott le utazásra és egyéb költségeire, a legkevesebbet pedig a fideszes Szijjártó Péter, aki csupán 11.538.100 Ft-ot. Ez úgy jöhetett össze neki, hogy kizárólag 2003-ban kért szállás-hozzájárulást, akkor is csak nevetséges 297.000 Ft-ot a maximális 1,1 misi helyett. Az előkelő 17 millás kasztba tartozik még Birkás Tivadar, Ivanics Ferenc, és Ágota Gábor.
Ha azt nézzük, hogy mekkora a különbség az egyéni és listás módon bejutottak között, akkor látható, hogy az egyéni listások kevesebb pénzre tartottak igényt, mint a kompenzációsok. Itt a különbség az átlagokban majdnem 600 ezer Ft, plusz a listások összegei nem is szóródnak annyira.

Gyakorlatilag az összes képviselőnk a maximális összeget vette fel, ha tehette.

Akkor számoljunk tovább: egy 8l/100 km kombinált fogyasztású autóval és 250 FT-os benzinnel számolva egy Győr-Budapest oda-vissza durván 5000 Ft-ból megvan. Ha a teljes költségtérítésből levonom a 37.000 Ft-os autópálya matricát, akkor az így kapott összegből a fenti körülmények között egy győri képviselő 648-szor utazhat évente munkahelyére és vissza. (Azaz naponta majdnem kétszer utazhat Pestre meg vissza.) Hogy is van ez?

2010-ben én is elindulok...

Update1: Közben Szabó G. képviselő Úr elmagyarázta itt. A költségtérítés nem csak az utazás, hanem minden egyéb is. A szállásköltség pedig számlára megy. No de azért 18 misi négy év alatt még mindig nem kevés...

Schwartz bácsi a belvárosi kujon

Azért jó a karácsony, mert olyankor összejön a család és van mód hosszasan beszélgetni. Ilyenkor előkerülnek a családi legendárium állandó elemei arról, amikor 25 évvel ezelőtt Lali bácsi magára rántotta a karácsonyfát a negyedik hubi után, meg hogy milyen is volt Saci néni túrós rétese. Emellett további információk is előjönnek az állandó családi sztorik farvizén, ezek sokszor érdekesebbek mint az ezerszer hallott legenda. Egy ilyet szeretnék megosztani mindenkivel. A főszereplője Schwartz bácsi, a Belváros közismert nyugdíjasa. A történet pedig a hetvenes évekből származik.

Azt mindenki tudja, hogy a belváros lakásállományának állapota kívánnivalót hagyott maga után. (Szerintem a lakások egy része még napjainkban is igencsak gázos állapotban van.) A jó kis koraújkori meg középkori alapokon továbbépített újkori bérházak többsége mai szemmel nézve a legalapvetőbb komfort nélküli lakásokkal volt tele. (WC az udvaron, csap az alsó szinten. A csap ráadásul elfagyott, amint beköszöntött a tél, úgyhogy ment a kunyerálás máshonnan.) A polgári lakások használhatatlanságát csak fokozta a II. világháború utáni lakáshiány szülte kényszertársbérletek megjelenése. Ezen körülményeknek hála a lakóközösség összetartóbbá vált, ráadásul mindenki tudott mindenkiről mindent.
Aki volt már bérházban, az tudja, hogy a körgang és a cselédlépcső mellett a kis, udvari belső lakás is mindegyiknek része volt. Ez az a hely, ahová tuti nem süt be a nap még véletlenül sem. Ez volt a legértéktelenebb része az egész háznak.
Nem volt ez másként a Kisfaludy utca 31. szám alatt sem. Ebben a lakásban lakott Schwartz bácsi. Több mint hetven éves volt, nyugdíjas, elvált ember. A lakása egyszerű: egy szekrény, egy asztal és egy ágy nagy bevetett dunnákkal, amiket az ablakba téve szellőztetett délelőttönként. Eddig semmi furcsa. Viszont ha hozzátesszük, hogy állandóan kettő-három fiatal csaj volt nála, akik kvázi albérlőként laktak az öregnél, ráadásul a rendőrség rendszerint nála kezdte a vizsgálatot, ha befutott a füles egy potenciális kmk-sról akkor már kuszább a történet. (Közveszélyes munkakerülés a gyengébbek kedvéért.) A kmk-s üldözöttek persze a fiatal lányok közül kerültek ki, akik Schwartz bácsinál húzták meg magukat. Dolgoztak ők, csak nem a munkakönyvükbe beírt helyen. És dolgozták, ledolgozták Schwartz bácsinál a szállásdíjat is. Sőt, a rossznyelvek szerint az öreg valami olyat tudott, hogy önként és dalolva jártak hozzá a lányok különórákra. A ház lakói azt is tudni vélték, hogy a felesége pont a nagy természete miatt vált el tőle. No nem azért mert az öreg megcsalta, hanem mert nem bírta szusszal a házastársi kötelesség teljesítését, amit a férje naponta többször is szeretett volna behajtani.
Így tengette nyugdíjas napjait Schwartz bácsi a belvárosban a hetvenes évek elején. Kell nekünk Lila akác köz? Nem.

Túrázz a vonatért

Ez egy akkora gyöngyszem, hogy nem hagyhattam ki. Idézem:

"Túrázz a vonatért! - 2007.01.27

Nincs kötött útvonal. A megnyitó köszöntések, és a regisztráció után minden túrázó kedve szerint barangolhat a Cuha-szurdokban és környékén."

Mindezt 250 Ft befizetése után...

Aranyos. Akit érdekelnek a további részletek, az ide kattintson.

Győr a Google digitális Guttenberg birodalmában

Poénból beírtam a books.google.com keresőjébe a Győr szót. Kíváncsi voltam, hogy a nagyvilág könyvtáraiban mit tudhatnak meg a nyájas olvasók városunkról. Az eredmény itt megtekinthető.
Soványka 901 találat. (A Google által beszkennelt több könyvtárnyi irodalomból mindenképpen az.)

Többnyire a középkor és a koraújkor történelmével kapcsolatos könyvek jöttek elő. A 48-as forradalom és a törökök dögivel. A következő az 56-os események említése. Plusz a rendszerváltás évei gazdasági és politikai szempontból.

De azért van néhány egyéb gyöngyszem is:

Nick Sljivic (2003): Doing Business with Hungary. Kogan Page Limited. pp 156.
A könyvből megtudhatjuk, hogy mi vár ránk, amennyiben Magyarországon szeretnénk befektetni. Győr természetesen az autóipart taglaló fejezetben lett kiemelve, mint az Audi telephelye.
Az Audi ténykedését ebben a könyvben is nyomon követhetjük:
Gerd Kerkhoff (2006): Global Sourcing: Opportunities for the Future China, India, Eastern Europe How to Benefit from international procurement. Wiley-VCH, Weinheim.

Vincent Hoffmann-Martinot, Jefferey M Sellers (eds.) (2005): Metropolitanization and political Change. VS Verlag für Sozialwissenshaften. 334p.
A városiasodás világméretű folyamatának összevetésében kapott Győr, mint a kelet-európai rendszerváltozás egyik nagy nyertese. Mindenféle népesedési és gazdasági indexekkel alátámasztva.

Megtudhatjuk még azt is, hogy 1995. áprilisában Győrben tartották a Munka- és Szervezetpszichológusok Hetedik Európai Kongresszusát.

Kiderül, hogy hol vannak kempingek Győr környékén és az is, hogy merre túrázhatunk kerékpárral. (A kerékpáros könyvből ezek derülnek ki. Idézem: "Győr is a lively Hungarian city, with a vast town hall, an interesting carmelite church, a cathedral, a pharmacy museum, and (believe it or not) even a McDonald's!" Na szép, a lényeg, a mekdönci. )

Van némi összefoglaló Holokauszt-ügyben a győrsziget gettó kapcsán. (5200 lakó, ebből kábé 1000 a városból.)

A Lonely Planet szerint: "It's usually pegged as 'that big industrial city with the funny name' (it's prononunced something like 'jyeur' and well, neither can be denied." Szórakozási ötletként a könyv a Nemzetközi Táncfesztivált hozza. A Zichy palotát összemossák a Richterrel. Bulihelyként pedig a Captain's Drake, a Hullám Diszkó a 20th Century Pub és az Amnézia vannak megadva.

A győri színház feszített tetetjét is említik egy szlovák műben.
Jaroslav Kadlcák (1995): Statics of suspension cable roofs. Slovakia.

A legrégebbi könyv, amiben szerepel a város, egy francia nyelvű könyv Irányi Dániel és Charles Louis Chassin tollából a szabadságharcról. 1860-as kiadás. És teljes terjedelmében letölthető.

Keresztek, gyertyák, jedi kardok

Pont ma olvastam Pollnert arról, hogy már megint fáziskésésben vagyunk. És tényleg. Jó, az igaz, hogy a baloldal a mai napig nem tud mit kezdeni a nemzeti jelképekkel, illetve az évszázadok által kialakított, a nemzeti kánonba mesterségesen vagy maguktól bekerült identitásdarabkáinkkal, amik használatával megkülönböztetjük magunkat a többi Kárpát-medencében élő nemzettől, de akkor is. Nem kell átesni a ló - vagy turul? - túloldalára. Egyrészt a vallás nem az állam része. Az önkormányzat viszont igen. És mint ilyen, mindenféle vallási ideológiától mentes kéne hogy legyen. De úgy tűnik nem az.

És mi van, ha jövőre bejelentkezik a zsidó hitközség, hogy ugyan már, nem lehetne-e hanuka gyertyát rakni az adventi koszorú mellé? Vagy a kínaiak szeretnék megünnepelni az önkormányzat előtt az újévet durva tűzijátékkal meg selyemsárkányokkal? Vagy a jedi-hívők állítanának óriás lézerkardot a mindent átható Erő tiszteletére? Akkor mit mond majd a közgyűlés? Elvégre ők is itt élnek a városban és fizetik az adót.

Számomra ebben a témában az etalon a katolikus nagymamám, aki ugyanazt csinálja, amit csinált az elmúlt 86 évben. Eljár templomba imádkozni, otthon meggyújtja az adventi koszorú gyertyáit, befizeti az egyházi adót, megveszi az Új Embert és keresztény szellemben felnevelte a gyerekeit és unkáit, legyen bár Horthy-korszak, II. világháború, szocializmus avagy rendszerváltó Magyarország a háttérben. És továbbra sem rakja ki a neonkeresztet az erkélyre. Mert a vallásosság belülről fakad. Legalábbis szerinte (és szerintem is).

A másik dolog meg a Kárpát-medencében élő magyarokkal való közösségvállalás kérdése. Na a fenti cikk alatt pont ez a cikk volt elérhető. Lehet kettőskeresztet állítani, de én inkább a közösen beaadandó pályázatokat, meg az együttműködés lehetőségét keresném inkább. Tudja egyáltalán az önkormányzat, hogy hány felvidéki dolgozik Győrben? Vagy hogy hány határon túli magyar tanul közép- és felsőfokon a megyeszékhely iskoláiban? Támogatják őket valamivel? Van arra nézve hosszútávú stratégia, hogy az itt végzettekkel mit akar kezdeni a város? Visszaküldi őket a szülőföldjükre, vagy a nagy városnövesztési elképzelésekhez hívja őket segítségül és letelepíti őket, hogy legyen elég munkaerő az újonan betelepülő vállalatoknak. (Miközben ennek hatására a szülőhelyükön csökken a magyarság lélekszáma.) Vagy, hogy mire lenne igénye a csallóközi önkormányzatoknak? Mivel támogatják majd Böjte Csabát, ha újra városunkba jön? Na ugye?

Új év, új külső.

 Csak azért szólok, hogy egyértelmű legyen: megváltozott a külső. Nem volt elhatározás, de az új blogger motorral olyan gyerekjáték volt, hogy nem tudtam ellenállni. És akkor jön a kérés.
A jómúltkor beszéltem egy ismerősömmel, aki hiányolta a régiós híreket. Azt mondta, hogy szégyenteljes például az, hogy fogalmunk sincs, hogy mit játszanak a komáromi Jókai Színházban vagy hogy mi történik Pozsonyban vagy Dunaszerdahelyen, mivel ezzel semmilyen orgánum nem foglalkozik. (A burgenlandi eseményekből jól állunk, hála annak, hogy az Est Lapok nyugati divíziójának Szombathelyen van a központja és őket megtalálták a sógorok, így Győrben is olvashatjuk az eisenstadti kulturális ajánlót.)

Ki tud mondani olyan honlapot, ami megoldást kínál a fenti problémára?

Nyúl-Tényő-Győrújbarát túra az év végén

Tavaly is voltunk. Idén is kiruccantunk a karácsonyi tespedtséget kikúrálandó december 30-án a természetbe. Okulva a tavalyi behavazott túra tapasztalataiból most nem raktuk olyan magasra a lécet. Bár most nem havaztunk be, viszont a fagyos földdel azért itt-ott meggyűlt a bajunk.

Kezdtük ott, hogy kibuszoztunk a nyúli templomig. Míg álltunk a vasúti kereszteződésnél Szabadhegyen a 20-as kocsma újra bebizonyította, hogy az a környék a város egy másik dimenziójában létezik. A kocsma előtt egy lebökött disznó hevert egy kézikocsin, kockás lepedőbe bugyolálva. A csomagra egy kisgyerek vigyázott. Majd kijött a kocsmából a nagypapa, aki a hús hazahúzása közben megszomjazott. A lélekmelegítő elfogyasztása után tovább indultak hármasban Adyváros felé...




A túra útvonala nem volt megterhelő, annak ellenére, hogy a fagyott földön jó nagyokat lehet esni, főleg, ha felfelé kaptat az ember. A délelőtt kisütő nap (lásd Pósa Viktor fotóin) pedig tavaszi hangulatúvá varázsolta a Sokorót. Ezt a hangulatot érezhette meg néhány növény mert idejekorán rügyezni kezdtek.

Szóval az útvonal:
Nyúl, templom - Szurdik - Kilátó - Tényő, Árpád kút - Tényő, Dombi és fiai panzió - Bartus-völgy - Győrújbarát



Néhány új dolog, amire rádöbbentünk a túra alatt, azon túl, hogy a velünk túrázóktól teljes felvilágosítást kaptunk a nagyipari tojástetrmelés és export mikéntjéről:

- Tölgyfa kizárólag a védett részeken van a Sokorón, a többi helyen úgy kivágták, mint a pinty. Helyette mindenhol értéktelen akácerdő van.
- Győrújbaráton mindenkinek van motoros fűrésze. Gyújtósért a helyiek a közeli erdőt dézsmálják. Összefogással hoznak egy ZIL-t, amivel be lehet menni az erdőbe. A kitermelt fát pedig az erdő határában elosztják egymás között. Aztán ki-ki hazaindul az utánfotós Corsájával.
- Dombiék szeretnének részesülni a Győrben felfutó turizmusból.
- Az Árpád-kút kifolyó nyilása olyan idétlenül van megszerkesztve, hogy inni lehetetlen, de még üveget tölteni is csak bajosan lehetséges.
- A Sokoró turistatérkép úgy sz@r ahogy van. A Bartus-völgy gyakorlatilag járhatatlan, olyan sűrű akácerdő nőtte be.