Az egyik autó segge a zebrán áll. Kikerülném, erre rámgurul a következő, kishíján nekem jön és dudál. Mutatom neki, hogy zebra, erre kitárja az ajtót és ordít: - Mivaaan?
- Zebra - kiáltom a földre mutatva.
Erre ő:
- Zebra?! Zebra a kurva anyád!
A zebra után kérdőjel-felkiáltójel párral olyanfajta modalitást próbáltam jelölni, mintha azt mondaná: micsodaaaa?!
De történ jó is. A buszos odatülköl a trafik előtt cigarettázó eladónőre, ő meg mosolyogva int neki.
Ahogy hazaértem és levettem a fedőt a lábasról elmosolyodva nyugtáztam, hogy a leves alja maradt ebédre - a sűrűje. Alágyújtottam és mélytányért kerestem. Nem találtam süveg formájú, igazi mély tányért, amilyenből igazán szeretem enni a levest és főzeléket, hisz nem kell foglalkozni a tányér szélén kiszaladó étellel, megmarad minden figyelmünk az ízek élvezetére és habzsolására. Jobb híján egy mélyített lapos tányért vettem le a polcról. Reméltem, hogy belefér egyszerre. Pont annyi adag volt, hogy ha ném fér bele mind, úgy egy kicsi marad, az meg nem az igazi. Ezt a levest feltálalom magamnak, nem csak úgy megeszem. Szeretem az egyszerűbb leveseket csészéből felhörpinteni, de most minél nagyobb felületen akartam gyönyörködni a felszínén csillogó zsíros karikákban.
Kimertem a forró, gőzölgő levest és csípős után néztem. Találtam fűszerpaprikát, hirtelen jött ötletként egy cseppet tettem bele, csak a szín miatt. Már pont feladtam volna, amikor ráakadtam a polc szélén apróra száradt kakastökére. Egy felet beledaraboltam és kicsit összesodorva magokat is szórtam bele. Végül az alaplében megfőtt csont belsejéből kanyarintottam 5-6 kunkorodó velődarabot és ejtettem a levesbe.
Épp hogy belefért a tányérba a finom lé, így óvatos egyensúlyozással mentem a szobbába és ültem asztalhoz. Minden nyelet leves különleges élmény volt. A karalábé kockák édesek voltak, az egyben megfőtt fokhagyma vajpuhán kenődött széd szájpadlásomon - a leves útójának ajándékai ezek a falatok. A lé glicerinesen sűrű, látni és érezni, hogy belefőtt a sok összetevő esszenciája.
Ha valaki figyelmesen nézi a megújult www.gyor.hu-t, akkor láthatja, hogy a gőzerővel dolgozó Városmarketing Iroda már tudja, hogy mit teszünk idén nyáron és ősszel. Vagyis a város mit tesz annak érdekében, hogy az a fránya idegenforgalom, amire annyian és annyit hivatkoztak a választási kampányban meglóduljon a városban. Plusz az is kitalálható, hogy a továbbiakban milyen irányban gondolják a város kulturális életének vitelét a tornyosban.
Ehhez három belinkelt mozgókép -szó szerint: mozgó képek- szolgáltatja az alapot (videót vagy filmet semiképpen nem írnék, mert nem azok).
Az első a Szent Lászlóhoz kapcsolódó ünnepkör újraértelmezése, tematizálása és bevitele a mainstreambe. Ehhez kellenek a lovagok, a lacikonyha, meg az utcai bohóckodás. Vagyis a vallási turizmus felturbózásáról lesz szó. Belefér, azt mondom: Győr püspöki székhely, a körmenet látványos, a Bazilikában van kegykép, amiért lehet zarándokolni. Már csak a lassú reagálású Püspöki Hivatalt kell bevonni és minden oké lesz. Egyszer érném meg, hogy a Püspök vár tornyába felmehetek szétnézni, aztán pedig fáklyás túrát tehetek a kazamatában.
A második az évek óta fű alatt létező, de a Karzat Alapítvány önkormányzathoz közel kerültével és az újvárosi rehabilitációval egyre fontossabbá váló Öt Templom Fesztivál. (A Szent László mainstreamet is a Karzat Alapítvány szervezi.) Nincs mit mondani róla. Eddig a tavaszi-nyári-téli-őszi fesztiválok színvonalát hozta.
A harmadik az all time favourite: a barokk esküvő. Hogy erről miért nem tudtak mozgóképet összevágni? Annyit filmezték már, annyi anyag van róla. Ennyi erővel egy animgif is elég lett volna.
Plusz még egy Csülök- és Borfesztivál, a Barokk Esküvő és a Győri Táncművészeti Biennálé lett kitéve a honlapra.
Ezek lesznek a győri városmarketing hivatalos részei kulturális téren.
Hangosan gondolkodom a továbbiakban:
- A MEDIAWAVE nincs megjelenítve. Azt a város továbbra sem tartja magáénak. Ergo nem támogatandó.
- Én marketingből úgy tanultam, hogy egy üzenetet lehet csak megjeleníteni egy adott témában. Mert mint a fájdalom, abból is csak egy megy át egyszerre. Innentől akkor mi a város fő üzenete kulturális téren? Csülök? Szent László? Lovagok? Barokk? Bor? Fröccs? Vallási tolerancia? Táncos város? Melyik lesz kiemelve, pénzzel kistafirungolva és szarrá reklámozva? Egyikben sem látom a potenciális tömegnövelő lehetőséget és több napot a városban töltő turista-tömegek érkezését. (A táncos téma még csak-csak, abból nem tudok Magyarországról még egy ekkorát. Viszont az csak két évente van.)
- Meg ugye a komparatív előny. Az is kell ám. Lovagos témából ott van Visegrád meg Sümeg. Utcai bohóckodás fesztiválból ott van Veszprém. Kaja és borfesztiválból Dunát lehet rekeszteni. Ha nincs valami truváj benne (Baja: halászlé fővárosa, Nagykanizsa: Dödölle, Nagyszakácsi: középkori ételek) akkor nem ér semmit az egész. A vallásos téma oké, de Szent László magyar szent, úgyhogy nem nagyon érdekli az osztrák kisnyugdíjasokat.
Igaza van Hofinak. Néha kell egy kis áramszünet. Tegnap volt is. Fél Győr sötétségbe borult jó ideig. Hogy miért, az nem érdekes, azt majd a Kisalföld megírja. Az egészben az volt a jó, hogy:
Visszaköltöztem Budapestre, így érthető, hogy gyakrabban elütnek. A mostani gázoló egy negyvenes, jól szituált úr volt.
Legendásan jó eséstechnikám most is megmentett a nagyobb bajtól (a szokásos kormány feletti repülős technika (volant-salto mortale): váll horzsolás, kis zúzódás, tenyéren apró horzsolás és icipicit lekoccoltam fejjel az azsfaltot, de már nem fáj) meg a szerencse is: a járda szélén lévő oszlopok közül egy sem nyársalt fel.
A fater úgy indított, hogy jó ég, elütöttem magát, meg azt mondta magára, hogy én állat, majd rögtön folytatta, hogy őt múltkor ugyanígy elütötték. Az a fránya holttér.
A következő történt: az öreg kitalálta pár méterrel a lámpa előtt, hogy sávot vált, ám rögtön a váltás után be is fékezett a pirosnál. Vagyis kijött elém és fékezett, mindezt úgy, hogy a járda padkája és az autó között húsz centis rés maradt.
Megadta a számát és tanulva a múltkori esetből, amikor patkánylány kamu számot adott meg, meg is csörgettem. Minden stimmelt és ő folyamatosan biztosított arról, hogy fizeti a bringajavítást meg hívjam, ha bármi baj van. (A vállam sajog, ismerem ezt az érzést, reggelre úgy beáll, hogy délben tudom legközelebb megmozdítani.)
A rossz minőségű fotó miatt nem nagyon látszik, de a felni 12 óránál eltörött. Az autó oldalán úgy másfél centis horpadás keletkezett. Hát persze, hiszen gyönyörű Dusikámmal úgy száguldok mint a szél!
