Győriek Joshinál

Ilonát a fia terrorizálja. Amúgy meg a lakótelep lakóit is, ha emlékezetem nem csal.

Civil pénzek Győrben

Megy a vita a héten a közgyűlés által megszavazott civil pályázati pénzek miatt. Kun András szerint őket nem hallgatták meg, a pénzek elosztása meg esetleges, de főleg politikai szempontok domináltak a munka során. A jobboldali városatyák meg persze kikérik maguknak. Hogy kinek van igaza azt döntse el mindenki saját maga. Innen letölthető a végeredmény. Ha sorbarendezzük az excel filet, akkor látható, hogy nagyon sok olyan szervezet szerepel a legtöbb pénz kapottak között, ahol a szervezet nevében szerepel a nemzet, a katolikus, a polgári kifejezések valamelyike. Ez azért elgondolkodtató. Hogy a Rotary Clubot miért kell támogatni, azt én sem értem. Plusz szerepel rengeteg iskolai alapítvány a felsorolásban, pedig ezek a szervezetek köztudottan az adott oktatási intézmény fenntartásához szükséges források előteremtésének alternatív eszközei. A támogatott civil szervezetek nagy részéről még életemben nem hallottam. Ez vagy azt jelenti, hogy pár ember hobbijaként üzemelnek és néha pályáznak, amúgy meg jól elvannak magukban, vagy csak rossz a nyilvánosságuk.

Érdekes az is, hogy az eddig egy szín nyomással megjelenő Összefogás című újság áprilisi száma már színesben, jobb minőségű papíron jelent meg. Még azelőtt, hogy nyilvánosságra került volna, hogy nyertek egy halom pénzt a pályázaton, amiből egy ilyen minőségi ugrás megléphető. Lehet, hogy valamit tudtak már előre?

Baloghjóska

Annyi dolgom van, hogy az csuda, de ezt a könyvet meg kellett vennem (dedikáltam van bibi), és együltő helyemben ki kellett olvasnom. Egyrészt lokálpatrióta vagyok, úgyhogy minden érdekel, ami szeretett városomban történik, másrészt történész, úgyhogy az oral history stílusú múltidézés szintén közel áll hozzám. Balogh Józsefre lehet sok mindent mondani, de hogy jelentéktelen figurája lett volna Győr történelmének, azt nem. (A lett volna egy kicsit hülyén hangzik, elvégre továbbra is országgyűlési képviselője városunknak.)
Érdekes volt az ő szemszögéből látni azokat az eseményeket, amikről a sajtó nap-mint-nap cikkezett anno. A vicces az, hogy némelyik sztorit ismerem a másik oldal szemszögéből is, így még tanulságosabb, mivel úgy tűnik az igazságnak több oldala is létezhet párhuzamosan. De volt olyan sztori is, amit annakidején nem akartam elhinni másnak, de most újra megerősítést nyert.

Egy dolog világos lett számomra: nem sikerült bebizonyítania a város népének, hogy azért ment a garasoskodás annyi ideig, hogy a város fejlesztéseit anyagilag sínre tehessék hosszú távon. A nyilvánossággal valóban nem bánt jól ebből a szempontból.

A dramatizált jelenetek néha túlírtak, plusz a végén kiderül, hogy a bazmegolásokat kihúzta a mi Józsink. Egyszer vitatkoztam vele: valóban rondán beszél, ha akar. Szerintem maradhatott volna, az is hozzá tartozott, mint az öltöny alatt a kék pullóver.

Szeretnék látni a rendszerváltásról további visszaemlékezéseket is, amik reflektálnak a könyvben elhangzottakra: úgymint Bakóferi, Jungicsabi, Dézsidoktor, Schmidtdoktor, Hajóskapitány, Jancsópeti, Benkovichtisztelendő...