Lomiháború

Volt nálunk lomtalanítás a héten. Felbolydult a környék. Érdekes, hogy a lakótelepen mennyi bútor kerül az utcára évről-évre. Közöttük egészen új darabok is fellelhetőek. És még mondja valaki, hogy szarul élünk.
A lomizók siserehada is a nyugati fogyasztói társadalomba történt problémamentes beilleszkedésünket mutatta.
Közöttük is van ám hierarchia:
-autós utánfutós, többemberes, értékes kupac mellett őrködős (nagy fémek, kerékpár, gépek, nagy bútorok)
-kerékpáros utánfutós (hasonló, mint az autós, csak egyedül jár)
-buszos, gyalogos (ami megmarad, azt gyűjögeti szatyorba, táskába, ruhanemű, kisebb elektronikai holmik, vagy rézdarabok, alkatrészek)
Állandó slágertermékek, amelyek nem érnek földet, ha az ember leviszi az utcára, mert jótét lelkek kiveszik a kezéből:
-mosógép
-hűtő
-vaskád (ez utóbbi elfér egy kerékpár hátsó csomagtartóján. Nem vicc. A saját szemmemmel láttam, ahogy vascsővel szétverte a kollega, majd nylonszatyrokba gyűjtve elvitt egy két emberes kádat drótszamáron.)