A Frigyes laktanya botránykövei

A Frigyes laktanya városunk egyik szégyenfoltja. Ebben mindenki egyetért. Abban viszont nagy a széthúzás -inkább koncepciótlanság- hogy mit is kezdjen a város az egyik legjobb helyen lévő, legtöbbet érő telkével. Az orosz hadsereg győri kivonulása óta eltelt több mint másfél évtizedben nem sok változás történt. Befektetők jöttek-mentek, az önkormányzat tesze-toszán viselkedett, a műemlékvédelem pedig kerek-perec megmondta, hogy mit lehet és mit nem. Az első adományozás az Universitas - Győr Alapítványnak történt 1995-ben. Az önkormányzat pénz helyett ingatlant ajánlott fel nekik. Igen ám, de nekik pénzre lett volna szükségük, hogy tető alá hozhassák minél előbb az egyetemet, úgyhogy továbbadták a területet a rajta álló házakkal együtt pár hónapon belül a Mischek Hungária Építő Kft-nek. Azóta osztrák vagy német tulajdonosok kezén jár-kel a dolog. Mischek úr kivárt, hátha összedől és húzhatta volna fel a lakóparkját. Nem jött össze, mivel az épületekkel szerkezetileg semmi baj sincsen. (Itt is van egy kisebb háború, mivel az azonnali hasznosításban érdekelt csoportok építészei és statikusai rendre azt állítják, hogy menthetetlen, a műemlékesek és Winkler Gábor pedig azt, hogy semmi bajuk.)

Majd jött egy igazi szerencselovag, Bertold Riehl, aki óriási tervekkel vette át a projektet a közben szépen lassan tönkremenő Mischektől, anélkül, hogy megvette volna a területet. (Riehlről csak annyit: a gugli kizárólag a győri ügylet kapcsán ismeri.) A vidéki buszpályaudvar áthelyezésével és a táblabíróság felépítésével szerette volna lefolytatni a beépítést. (Magyarul: buszpályaudvar helyén egy óriási bevásárlóközpont, a lebontott épületek helyén pedig buszpályaudvar, a vasút és busz között ingázó tömegből pedig kereskedelmileg facsarható ki haszon.) Riehl két évig húzta a mézesmadzsagot az önkori orra előtt, majd lelécelt. Közben persze senki egy kanyi vasat nem költött állagmegóvásra. Már ekkor is felmerült, hogy egy modern épület megbontaná a régi épületek által kialakított összképet. Német Ivánt idézném a Riehl-féle ötletről:

„ Építészeti szempontból nagy feszültség van a modern multifunkcionális központ és a laktanya között, az előbbi mérete miatt. Szerencsésebb lenne, ha a műemlék épületeknek a központ programjának csökkentése árán nagyobb tere maradna a vasút felől."

Szintén modern épület épülne, az új tulajdonos, Michael Leier tervei szerint a területen. Leier már felújította a tiszti kaszinó épületét, de a további munkák elvégzését két épület eldózerolásáshoz kötötte. Persze a műemlékesek csak a fejüket csóválták. Most az önjelölt civil polgármester sietett a befektető segítségére, aki a győri polgárokkal bontatná le a szerinte felesleges épületeket. Gratulálunk ehhez az egészen populista ötlethez. A településtervezés általános elvei között ugyanis az első az additivitás, ami azt jelenti, hogy az új terveknek a már meglévő alapokon kell nyugodnia, azokat kell továbbgondolni. Az alapot pedig a település történelmi múltjából fakadó kulturális miliője, szerkezete, beépítettsége  jelenti. Ezt vágná keresztül a két épület lerombolása és ezért nem hajlandóak engedni a műemlékesek. De inkább idézném Winkler Gábort, aki a terület jó ismerője, nemzetközileg elismert szakember.

"Győr város polgárai másfél évtizede kitüntető figyelemmel kísérik a város szívében elhelyezkedő reprezentatív városépítészeti együttes, a Frigyes-laktanya jövőjét. Az együttest alkotó hat legjellegzetesebb épület hosszú évek óta műemléki védettség alatt áll. A győriek többségének óhaja az, hogy eredeti formájában újuljon meg a város fontos építészeti emléke. Természetesen azzal is egyetértenek, hogy a terület új épületekkel is gazdagodjon. A telek minden bizonnyal Győr legértékesebb telke, közel a Belvároshoz, a vasúthoz, az autóbusz-pályaudvarhoz. A terület a rajta álló épületekkel együtt a Leier-csoport tulajdona. A győriek örömére a tiszti kaszinó a tulajdonosoknak köszönhetően példás formában megújult már: monumentális tömege ismét egyik legszebb dísze a győri városképnek.

A Frigyes-laktanya körül az utóbbi hetekben ismét fellángolt a vita, a tulajdonosok ugyanis a védelem alatt álló volt fegyverraktárt és fogdát bontani szeretnék. A műemlékesek – látszólag rossz állapotuk ellenére is – ragaszkodnak ezen védelem alatt álló épületek megtartásához. A győriek közül sokan értetlenül figyelik az eseményeket és nem értenek egyet a műemlékesek látszólagos „vaskalaposságával”.

Ahhoz, hogy Győr város polgárai világosan megítélhessék a helyzetet, teljes körű tájékoztatásukra lenne szükség. Mivel ez a mai napig nem történt meg, megpróbáljuk e hiányt pótolni. A műemlékesek egyik legfontosabb indoka, hogy az együttes nem csupán az egyes épületek egyedi értéke, hanem az épületek együttesének példás harmóniája alapján kapott védettséget. A fogda saroképülete önmagában nem nagy épület, de földszintes-emeletes tömegével ideális csuklópontot képez, elegánsan „átfordítja” az északi, legénységi laktanya tömegét a délebbre elhelyezkedő tiszti kaszinó irányában. Nem csoda, ha a legtöbb egykori levelezőlap, régi fényképfelvétel éppen a Baross hídnak erről a pontjáról készült. Az egykori tömlöc tehát kulcsszerepet játszik Nádorváros kapujában.

A fegyverraktár leégett fedélszékével egyelőre vigasztalan képet mutat, de tetőszerkezete minden további nélkül helyreállítható. Ezzel szemben belső szerkezetei – öntöttvas oszlopokkal alátámasztott, monumentális, egységes belső terei – sértetlenül és stabilan állnak. Ezek látványa, egységes térhatása megigézi az ide látogatókat. Az épület acélvázas szerkezete a 19. század mérnöképítészetének legbecsesebb győri dokumentuma.

Nádorváros kapujának jövője szempontjából ugyanakkor nem elhanyagolható az sem, hogy hogyan alakul az együttes összképe, hol és mekkora épületekkel egészítik ki a meglévők kompozícióját. Elsősorban az érdekelheti a győrieket, hogy mi történik az üresen álló területekkel és az 1950-es években épült, bontásra váró lapostetős épület helyén felszabaduló területtel.

A Frigyes-laktanya rekonstrukciójára, a meglévő épületek kiegészítésére két terv is készült, ezek egyikét jó egy éve sajtótájékoztatón ismertették tervezői. Amikor az épületek tulajdonosa, a Leier-csoport arra hivatkozik, hogy a tömlöcépület „a legrosszabb helyen van a terveik szempontjából”, ez azt jelenti, hogy elfoglalja a helyet az ide tervezett nagy tömegű, kocka formájú új épületóriás elől. A lőszerraktár helyét is teljesen be kívánják építeni, e terv megvalósulásának áll útjában a becses épület. A győrieknek tehát világosan kell látniuk, hogy a tulajdonosok azért szorgalmazzák a két vitatott épület bontását, mert ezek helyén új épületeket akarnak emelni, olyan léptékű házakat, melyek megtörik az együttes történeti harmóniáját és Győr városképét.

A világon mindenki egyetért abban, hogy a múlt emlékeit csak fejlesztéssel lehet életben tartani. Ugyanakkor a múlt emlékeinek megsemmisítése a települések, városrészek arculatának elvesztéséhez vezet. A befektetők, városrendezők és építészek közös felelőssége, hogy a megtartandó és újonnan épülő létesítmények között a megfelelő arányokat megtalálják és ezzel a meglévő harmóniát megőrizzék. Itt a magánérdekek és a közösség, a város lakóinak érdekei gyakran összeütközésbe kerülnek. A Frigyes-laktanya esetében a tulajdonosok érdeke a terület lehető legteljesebb kihasználása, mondhatnánk kiuzsorázása. Győr közösségének érdeke ezzel szemben az, hogy az újonnan létesítendő épületrészek ne kerekedjenek a meglévők fölé, hogy a szépen helyreállított tiszti épület ne törpüljön el a mellette felhúzott modern épületkockák hatalmas tömegei között. Ezért is szükség van a két kisebb épület, a sarkon álló fogda és a fegyverraktár gondos megőrzésére és megújítására."

Az egészben az a szomorú, hogy a város vezetésének fogalma sincs
arról, hogy milyen funkciót kellene adni a város ezen részének. Össze-vissza próbálkoznak már évek óta, de csak nem akar összejönni. Több évig dolgoztam műemlékben (7 hektár, nem kicsi), ahol pont annak hasznosítása volt az elsődleges szempont a felújítás mellett, hogy idővel rentábilis legyen és kitermelje a fenntartás költégeit. 25 éves tervvel rendelkezett a csapat, ahol minden centiméternek előre meghatározott funkciója volt. És azt is tudták, hogy némely fejlesztés csak magántőke bevonásával vihető végig. De egyszer sem merült fel, hogy a magántőke megmondhatta volna, hogy milyen funkciót hova akar telepíteni, mivel ez nem volt az alku tárgya. A felújítás pedig szépen rendben haladt előre.