1. életem legpoldogabb pillanata egy franciaországi erdőben ért. két barátommal mentünk ki szerencsét próbálni, a szállást vadkempingezéssel oldottuk meg. az egyik alkalommal rajtam volt a sor: én maradtam a sátornál és ők fedezték fel a környéket és próbáltak munkát találni. órákon át a cigaretta sodrást tanulgatva szívtam a girbe-gurba szálakat, löncshúst haraptam a bagett mellé, olvasgattam és élveztem a napsütést és az erdei hangokat. farigcsáltam, kicsit csavarogtam. abban a pár órában nagyon szabadnak éreztem magam. csak körülbelül tudtam volna megmutatni a térképen, hogy hol vagyok.

2. amikor szegeden tanultam, sokszor hiányoztak a győri barátaim. sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy bemegyek a nyugiba és az egyik asztalnál ott ül pár barátom. aztán érkeznek sorra, meg felfedezem, hogy a csocsó asztalnál is a barátaim játszanak. sokat időztem ebben a képben.

3. nagyon kevés cuccom van. a ruháim, a telefonom, egy laptop, egy bicska, kulcsomó, egy matrac, egy pokróc, ilyesmi. közel 10 éve ez a pár dolog az, ami állandóan elkísér egyik lakóhelyemről a másikra. dobozokban porosodnak mindenféle kacatjaim, de évek óta nem néztem rájuk.

4. nagyon nagyon szeretnék jól beszélni oroszul, de semmit nem teszek érte.

5. gyerekkoromban rengetegszer játszottam azt szüleim ágyán, amikor egyedül voltam otthon, hogy bokszoló vagyok, aki újra meg újra feláll, majd újra majdnem kiütik, de megint feltápászkodik és nyer.