Csészényi tér

Lassan nyomdába kerül a holnapi Kisalföld, amiben lesz egy cikk arról, hogy a különböző szervezetek, az önkormányzat, építészek hogyan látják a Széchenyi tér szerepét, milyen sorsot szánnak neki. Ezt onnan tudom, hogy ma láttam a téren áthaladva Ottófi Rudolfot, Somogyi Tivadart, Hartyándi Jenőt, Csurák Erzsébetet, Fábián Györgyöt és még pár, számomra ismeretlent a térre kipakolt székeken ülve beszélgetni, miközben egy fotós bőszen kattogtatott körülöttük. Ha van vér a Kisalföld pucájában, akkor azt a képet rakja be, ahol látszik, hogy a nagy megbeszéléstől két méterre a Belváros képéhez tartozó baseball-sapkás hajléktalan fürdeti arcát a lagymatag márciusi napfényben.
Komolyan mondom ez az egész Széchenyi tér-ügy ehhez a képhez hasonlítható. Jönnek a kiváló ötletek, óriási koncepciók röpködnek, az értelmiség agyal, közben a napi használók másképp értelmezik és használják a teret. A helyzet az, hogy a Belvárosnak ezen a része nem éppen a tehetős lakóiról híres. Ha valaki betekintett a Rákóczi utca néhány udvarára, akkor tudja miről beszélek. Az újvárosi rehabilitáció lassan elkezdődik, itt mikor terveznek beavatkozást, tehetnénk fel a kérdést. Mert a Széchenyi tér csak a jéghegy csúcsa. Az egész, a szocializmusban elbaszott várostervezési, fejlesztési örökség végeredménye, ami modern épületekkel tömte tele a lebombázott házak helyét, ami ótvar nagy, áttekinthetetlen színházépületet és lakótelepi házakat szórt a kis, műemlék házak közé. Plusz olyan lakókkal költöztette tele a Belvárost -hátha majd a nagypolgári miliő szocializálja őket, de nem- akiket nagyon nehéz lesz megváltoztatni, egy esetleges rehabilitáció esetén pedig nagy fejvakarásra késztetik majd az önkormányzatot. Valljuk be őszintén: ők adják az állandó nézősereget a Széchenyi tér rendezvényeinek. És teljesen mindegy hogy mi van: MSZP kampányturné, vagy valami bank road showja, vagy balettelőadás, ők kint vannak.
El kéne gondolkodni, hogy valójában mit is akarunk a Belvárosnak ettől a részétől. És ez nem csak a Széchényi térről szól, hanem a mögötte húzódó slumosodó területekről is. Úgyhogy nem elég, ha arról vitatkozunk, hogy akkor most lehet-e rendezvény, vagy kibontsuk-e a közvécét, vagy plexilapot rakjunk arra a néhány csoffadt tégladarabra a tér alatt.
Kitoljuk-e a Belvárost? Le lehet-e állítani az autóforgalmat a Teleki utcának ezen a részén, hogy újabb sétálóutca jöhessen létre? Mi lesz a Fruhmann házzal?
A háború előtt itt volt a város vígalmi negyede, plusz egy közfürdő, most nincs semmi.